Cím: 35 év
Ár: 990ft
Megjelenés: 2018
Tagok:
Horváth Attila
Tóth Miklós
Mészáros Péter
Doba Dániel
Kovács-Moletz Gábor
Kiadó: Edge Records
Csomagolás: Jewel case
Műfaj: Punk
Típus: Válogatáslemez
Dallista:
01.Bürokraták
02.Sötét felhők
03.Kinek kell ez
04.Beteg város
05.Gyilkosom
06.Nincs mese
07.Szenvedés
08.Hunok vagyunk
09.Bizonyíték nélkül
10.Ez még itt nem Amerika
11.Rémálom
12.Minden olyan szép
13.Előre vörösök
14.Ünnep a túlvilágon
15.Rap
16.Várok még
Borító: Úgy gondolom, hogy egy válogatáslemeznek, nem kell valami nagy művészi borító. A zenekar ezt nagyon jól megoldotta, hogy régi koncert plakátokból állította össze a borítót.
Bürokraták: Egy szokásos felépítésű punk dallal kezdődik a lemez: rövid rímelő sorok, kórus és a címadó szó többszöri ismétlése. Nem rossz dal, de azért lenne mit javítani rajta elég rendesen.Sötét felhők: A zenei alapok egész jól szólnak, tetszik az introban a szóló, de a szöveg és az ének, az nem az én stílusom. Sose állt hozzám közel a punk.
Kinek kell ez: Egy viszonylag hosszú (máramennyire egy szokásos punk dal hosszú lehet) folyatódik a lemez. Ugyanaz a hibája mint az előzőnek. Jó zene, gyenge ének és erőtlen szöveg.
Beteg város: Egy kicsit jobb dal jön a sorban. A szövege egy fokkal jobb, mint az előzőeké. A dallamok inkább hasonlítanak egy rap dal dallamaira, mint egy punkéra, de azért nem rossz.
Gyilkosom: Az egyik legelrontottabb dal a lemezen. Szerintem az a monológ nagyon nem hiányzik onnan az elejéről. A szöveg úgyszint gyenge és a zenei alapok is csak a közepes szintet ütik meg.
Nincs mese: Amikor elkezdődött a dal nagyon reménykedtem, hogy jobb lesz, mint az elődei. Hála az égnek sokkal jobb dal, mint az elődei. Tetszenek a dallamok, sőt még a szövege sem rossz, megüti az elvárt szintet.
Szenvedés: Egy újabb gyenge dal a sorban. Nem tudom, hogy az emeberek hogy is szerethetik az e fajta zenét (igaz a pop rajongók meg úgyanezt kérdezik a rock/metal rajongóktól)? Nem találok semmi kiemelni valót a dalban, talán a gitárszólót, ami elég ízesre sikeredett.
Hunok vagyunk: Egy értékelhetőbb dal jön a sorban. Szokásos punk dal felépítése van, nincs benne semmi extra. Egyedül a témája az ami megtetszett (innen adódik, hogy a szövege is), közel áll hozzám ez a nemzeti téma.
Bizonyíték nélkül: Végre megint egy olyan dal, amire azt tudom mondani, hogy "na ez tetszik". Rohadt jó dallamok, nagyon jó zenei alap, és egy kevésbé jó szöveg, de az most nem számít. Tudnak azért ezek a punk srácok is jót alkotni.
Ez még itt nem Amerika: A lemez leghosszabb dala jön a sorban (több mint 4 perces!!!!). Erről a dalról egy pillanatra az Ismerős Arcok Amerika című dala jutott eszembe (ami őszintén szólva egy 1000x jobb dal, de mindegy) mivel a téma azonos.
Rémálom: Egy közepes dal jön a sorban. Így a vége felé kezdem elkapni a lemez ízét, de még mégsem tud beilleszkedni a zenei ízlésembe.
Minden olyan szép: Újabb szokásos punk dal következik, ami újfent nem nyerte el az ízlésem.
Előre vörösök: Egy jobb dal jön a sorban. Egy igazi kommunista dal, amit mit sem igazol jobban, mint, hogy az egész dal Leninről és az oroszokról szól. Sehogy sem lehet mégérteni ezt a zenei szcénát...
Ünnep a túlvilágon: Hála az égnek, újra egy értékelhető dal jön a sorban. Nagyon jók a zenei alapok, ilyen jó zenei alapot még nem hallottam a lemezen mint itt. Az énekdallamok is nagyon jók.
Rap: Egy elég izgalmas dallal folyatódik a lemez. A magyar punk/rock/metal színtéren még nem találkoztam ilyennel, de bejön a dolog. Tetszik, ahogy a két műfajt hogy hozza egy fedél alá. Szép munka!
Várok még: A legjobb dal a lemezen. Többszöri hallgatás után is csak ez az egy dal maradt meg valamennyire az emlékezetemben. Inkább egy rock dalnak mondanám, mint egy punknak. Sokkal hangulatosabb és élvezhetőbb mint az elődei voltak.
Értékelés: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése