Cím: Repentless
Ár: 5999ft
Megjelenés: 2015
Tagok:
Tom Araya-ének, basszusgitár
Kerry King-gitár
Gary Holt-gitár
Paul Bostaph-dob
Kiadó: Nuclear Blast
Csomagolás: Digipack (Limited Edition)
Műfaj: Thrash metal
Típus: Stúdióalbum
Dallista:
01.Delusions of saviour
02.Repentless
03.Take control
04.Vices
05.Cast the first stone
06.When the stillness comes
07.Chasing death
08.Implode
09.Piano wire
10.Atrocity vendor
11.You against you
12.Pride in prejudice
Borító: A borító első ránézésre elég kemény. A vérző, töviskoronás Jézus, a pokoli lényekkel. De ha nem vallásos szemszögből nézzük, akkor bizony egy gyönyörű, jól megmunkált festményt kapunk. A Limited Edition különlegessége pedig, hogy ha széthajtogatjuk, akkor egy nagy fordított kereszt alaku festményt kapunk, amire ugyancsak a remekmű kifejezés a legtalálóbb. A jelenlegi állás szerint ez lesz a zenekar utolsó lemeze, így hát ez egy tökéletes lezárás lenne a Slayer lemezborítók között.
Delusions of saviour: Őszintén szólva ilyen jól passzoló lemez introt még soha nem hallottam. Tetszik, hogy teljesen gitáralapú a dolog és hogy a lassú, lágyabb rész után bedurvul a riff.
Repentless: A címadó dal egy szokásos Slayer alap mű: kemény gitárok, erős dobok és kemény ordibálós ének. Araya hangján érzik az öregedés, de még így is rengeteg mai énekest simán a sárba tipor a hangjával.
Take control: Továbbra is megmarad a keménységi szint. Feszes hangszerelés és kemény, karcos ének. Az egyik legjobb dalszöveget hozta a dalhoz Tom, a mai világunk leírása: az élet egy háború és mindent csak a politika irányít. Érdemes megemlíteni Kerry King solo játékát a dalban. Ördögien remek, ahogy a húrokat tépi az öreg még ennyi év után is.
Vices: Ezzel a dallal csak mégjobban rákapcsolunk a gázra. Továbbra is repesztenek a riffek és vágnak a dobok. A dal témája nagyon hasonló az elődjéhez, csak még keményebben tálalva. Egy biztos: feszültség levezetéshez az egyik legjobb mód.
Cast the first stone: Egyik kicsit visszábbveszünk a sebességből, ami nem is árt a lemeznek, mert így sokkal színesebb lesz az összkép. A dal most sem egy zsoltár-feldolgozás, annál jobb. Feldobja a dalt a közepén a kis ízes gitárszóló, amit Gary Holt bácsi odariccsentett, mindig is nagyon szerettem a Gary stílusát.
When the stillness comes: Egy akusztikus introval kezdődik a dal, ami majd csak az első egy perc után vált át keményebb témára. Az éneknek is van egy félelmetes, horrorisztikus beütése, ahogy Tom ''elmeséli'' a történetet. A szövege durva, viszont művészi.
Chasing death: Egy közép tempós dal jön a sorban. A szövegét nagyon csípem a keménysége és a tartalma miatt is. Ha rákoncentrálunk a dob hangzásra, hallhatjuk, hogy nem semmi munka van ebben a dalban márcsak dobok szempontjából. Van benne egy gitár szóló, mait egy kicsit feleslegesnek érzek, meglett volna a dal nélküle is.
Implode: A dal egyenes ellentéte az előzőnek. Folyamatosan változik a dinamikája, először megjelenik a közép tempó, majd egy ponton hirtelen átváltozik az egyik leggyorsabb dallá a lemezen. Az előző ballépését Kerry kárpótolta és két olyan ízes szólót írt a dalhoz, hogy élvezet hallgatni őket.
Piano wire: A következő dal Jeff hagyatéka (Jeff Hanneman a zenekar korábbi gitárosa, aki tragikusan életét vesztette 2013-ban RIP), mivel a fő riffet ő hozta, még a 2009-es lemezre. Végül a dalt csak mostanra tudták megcsinálni. Szerintem jobban illik ez a dal ehhez a lemezhez, már csak a hangulata miatt is. A szövege történelmi eseményre utal, mivel egy csata után a katonák teste zongora húrokra volt fellógatva a várfalon.
Atrocity vendor: Egy igazi, kemény thrash dalt hoztak össze a srácok. A szólók nagyon jók, hozzák az elvárt minőséget. Araya továbbra is a maximumot hozza ki magából, nem lehet semmi panasz a dalra.
You against you: A kedvenc dalom jön a sorban. Szerintem ennek van a legjobb riffje az egész lemezen. Gary szólója valami elképesztő ebben a dalban, de Kerry sem okoz csalódást a szólózást terén. A dobok nagyon húznak, nagyon feszesek amiért külön dicséret jár Paulnak. A dal klippje sem a leggyermekbarátabb klipp a világon, de mégis mit várunk a Slayertől?
Pride in prejudice: A zárótétel is egy remekmű lett. Kiválló riffje és nagyon jó szövege van a dalnak. Engem valamiért a régebbi időkre emlékeztett ez a dal. Persze egy ízes szóló sem hiányozhat a dalból. Ha tényleg ez lesz a Sayer utolsó lemeze, akkor sincs okunk kétségbe esni, mivel egy nagyszerű lemezzel koronázták be a pályafutásukat.
A deluxe kiadás továbbá tartalmaz egy DVD-t is, amin rajta van 2014-es Wacken Festivel teljes képanyaga a koncertről és egy 45 perces dokumentumfilm a lemez készítéséről. A dokumentumfilmet többször is megnéztem, mert tényleg nagyon jól leadja, hogy hogyan is vették fel a lemezt a srácok.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése