Ektomorf: Retribution

Előadó: Ektomorf
Cím: Retribution
Ár: 3999ft
Megjelenés: 2014
Tagok:
Farkas Zoltán-ének, gitár
Murvai Szabolcs-basszusgitár
Schrottner Tamás-gitár
Jaksa Róbert-dob
Kiadó: AFM Records
Csomagolás: Digipack (Limited edition)
Műfaj: Groove metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.You can't control me
02.Ten plagues
03.Face your fear
04.Escape
05.Who the fuck are you
06.Numb and sick
07.Lost and destroyed
08.Souls of fire
09.I hate you
10.Watch me
11.Mass Ignoeance
12.Save me
13.Whisper
14.Collapsed bridge
Borító: A kedvenc Ektomorf lemezborítóm. Tetszenek ezek  a sötét színek, és nagyon tetszik, hogy ezt a szobrot választották borítóként. Illik a Zoli stílusához, és ahhoz, amit a zenekar képvisel.
You can't control me: A lemez már az első másodperctől fogva egy energiabomba. Ahogy megdördülnek az extra mélyre lehangolt gitárok és a dob az maga egy energiarobbanás, amire még a Zotya hörgése is tesz rá egy lapáttal.
Ten plagues: A következő dal sem vesz visszább a tempóból. Megmaradtak a szuper erős groove-ok, Zoli hangja továbbra is nyersen hasít. A szövege az Ektomorfhoz illően kemény és durva, megmaradt a pesszimista hangvétel, amit a zene csak még melankolikusabbá tesz.
Face your fear: A groove metallal talán az a probléma (már ha problémának lehet nevezni), hogy a legtöbb téma nagyon hasonlít egymásra. Így van ez ennél a dalnál is, nagyon hasonlít az előző dal zenéjére. Nem mondom, hogy zavaró, mivel ezért hallgatjuk ezt a műfajt, ahol nem a zenén vagy a szövegen van a hangsúly, hanem a keménységen. A szövege mondjuk úgy, hogy ''pozitívabb'', mint az előzőé, miközben megtartja annak a keménységét.
Escape: Itt már történt változás a zenei alapokban, egy  nagyon jó irányba. A dal nem olyan kemény, mint az elődjei, a gitártémák se a tekerésről szólnak, hanem a dallamosságra fektetik a hangsúlyt. A hörgés is csak a refrénbe jelenik meg, a verzékben Zotya suttogás szerű éneke hallható.
Who the fuck are you: Ennél a dalnál visszatérnek a korábbi elemek: kemény és gyors gitárok, tempós dobok és Zotya üvöltése. A szövegét nagyon bírom a dalnak, főleg a refrénjét. Biztos koncertkedvenc lesz ez a dal. Aminek nagyon örülök, hogy végre megjelenik a gitárszóló is a dalban. Ez tényleg hiányzott nekem. 
Numb and sick: Az egyike az első általam megismert Ektomorf daloknak. Nagyon tetszik, hogy a dalba meghívták az Ill Nino zenekar énekesét Cristian Machado-t egy duettre, mivel a hangja nagyon jól passzol a Zoli üvöltéséhez. Mivel megjelent a Cristian tiszta éneke, így egy sikerült egy sokkal lazább dalt készíteni, ami nagyon jót tesz a lemeznek.
Lost and destroyed: Ez a szám az egyik legjobb a lemezről. Az Ektomorfhoz nem megszokott módon előkerül a Zoli tiszta éneke is. Nagyon jó kontrasztot alkot, hogy a verzékben tiszta ének van és lágyabb zenei alapok, amíg a refrénnél visszatér a szokásos Ektomorf. Örülök, hogy bevállaltak egy ilyet.
Souls of fire: A dal elég lassan indul be, nagyon szépen levezeti az előző dalt. De azután szokás szerint berobban a dal és mindent porig éget.
I hate you: Nem sűrűn készítenek a srácok feldolgozásokat, így ez egy elég különleges tétele a lemeznek. A srácok egy '96-os Slayer dalt dolgoztak fel, aminek az eredeti változatát is szeretem, így kíváncsi voltam milyen is lesz. A végeredmény elképesztő: ha nem tudnám, hogy ez egy Slayer dal nem mondtam volna meg. A srácok nagyon jó munkát végeztek, sikerült teljesen a saját képükre formálni, igaz ilyen szöveg- és zenevilággal könnyű  is volt.
Watch me: A feldolgozás után olyan érzésem van, mintha ez is egy feldolgozás lenne (ez mutatja, hogy milyen profi munkát végeztek a Slayer dallal), pedig ez egy vadonatúj Ektomorf dal. Nagyon tetszenek a gitártémák a dalban, állati jók  a dobok is.
Mass Ignorance: Tökéletes folytatása az előző és a Slayer feldolgozásnak, körülbelül egy kaliberű dalokról beszélünk. A gitárok zúznak és hopp találunk benne még egy kis szólógitárt is díszítés gyanánt ami nagyon sokat ad a dal hangulatához.
Save me: A lemez egyik legmelankolikusabb dala. Ezt a dalt már simán mondhatnánk valami groove-doom metal számnak. A szövege nagyon tetszik, meg a kontrasztossága, ami egy kicsit hasonlít a Lost and destroy-éhoz.
Whisper: Ez volt életem első Ektomorf száma amit hallottam, és szerelem lett első hallásra. Imádom, hogy a verzék energiabombák, míg a refrén egy nagyon dinamikus, énekelhető, fülbemászó rész lett.
Talán ez a dal fejezi ki amit az Ektomorf igazából képvisel: a színtiszta dühös energiát.
Collapsed bridge: A legfurább dal, ami szerepel a lemezen. Egy full akusztikus tiszta énekes dal. A szövegét egy tragikus eset ihlette: Zolinak lett volna egy fia, aki halva született. Ez a dal hozzászól.
De könnyen lehet úgy is értelmezni a szöveget. mint ami egy rossz párkapcsolat végét mutatná be. Ez egy nagyon kellemes meglepetés volt az Ektomorf részéről.
Értékelés: 10/10