Cím: Kárhozat/Damnation
Ár: 999ft
Megjelenés: 2018
Tagok:
Hökkön Attila-ének
Dankó Balázs-gitár
Fodor Ákos-gitár
Akács Gergely-basszusgitár
Monostori Ádám-dob
Kiadó: Nail Records
Csomagolás: Jewel case
Műfaj: Thrash metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Lélekmegrontó/Soul destroyer
02.Árnyjáték/Galanty show
03.Káosz/Chaos
04.Balsors bolondjai/Fools of Calamity
05.Vaksötét/Pitch dark
06.Sarokba szorítva/stationary stone
07.Emlékszilánkok/Splinters of Remembrance
08.A háború pokla/Dark side of war
09.Ezt érdemled!/Unforgievn sin
Borító: A borító alapján azt is hihetné az ember, hogy ez valami szimfónikus metal lemez, mivel azoknak szokott ilyen művészi borítóképük lenni. Őszintén szólva, az egyik legszebb borító amit mostanában láttam, de sajnos feledésbe is merül a zene minőssége miatt.
Lélekmegrontó/Soul destroyer: Amikor megláttam, hogy a júniusi Hammerworld-höz egy magyar thrash metál lemez lesz, akkor nagyon megörültem. A magyar thrash metálnak nincs valami nagy történelme, a Moby Dick sikeres lett, a többi meg eltűnt a süllyesztőbe. A dal egy igazi thrash ínyencség zenei értelemben. A zene ütős, kemény, egy remekmű. Jól eltalálták a riffeket, a dobhnagzás is nagyon jó (ami ebben a műfajban nagyon fontos). De a szöveg és az ének... az valami borzalmas. Az Attila hangja nem nagyon passzol ehhez a stílushoz, és a szöveg sem valami kellemes.
Árnyjáték/Galanty show: A zenei alapok ugyanolyan jók, mint az előző dalnál, mondhatni szokásos thrash zene. Viszont az ének sokkal jobb lett. Végre bekerült egy kis hörgés is a gépezetbe, ami nem teszi olyan unalmassá, mint az előző dalt.
Káosz/Chaos: Ebben a dalban hallok egy kis Slayer hangzást, de akár a címe vagy a szövege is simán lehetne egy Slayer dal. A zenei alapok továbbra is remekül működnek, a hörgés továbbra is jó, viszont a tiszta dallamok, na azok továbbra is szörnyűek.
Balsors bolondjai/Fools of Calamity: Végre egy dal ami elnyerte a tetszésemet erről a lemezről. Végre azt mondhatom, hogy a dalnak jó a szövege. Végre azt mondhatom, hogy a zene és a dallamok is rohadt jók. Végre elérkezett ez a pillanat is...
Vaksötét/Pitch dark: A dal egy újabb pozitív csalódás. Az extra kemény téma mellé, megint egy jó szöveg és dallam párosult. A zene engem a Bay Area-i thrash metal bandák zenéjére emlékeztet, ami akár egyenlő is lehet a kiváló minőséggel, és a mi esetünkbe egyenlő is.
Sarokba szorítva/stationary stone: Szerintem ez az a lemez legjobb dala. Távolról sem tökéletes, de ez már nevezhető minőségi thrash zúzdának. A zene rohadt jó, a szövege is tökre tetszik, de még Attila hangjával most sem vagyok kibékülve.
Emlékszilánkok/Splinters of Remembrance: Tetszik, hogy nem a tiszta énekkel, hanem a hörgéssel indít a dal. Ha nem lenne benne tiszta ének, akkor sem lenne baj, mert egy az ilyen kemény zenéhez nem is nagyon illene.
A háború pokla/Dark side of war: Így a lemez végére azért kezdenek eléggé egybemosódni a dalok. Nagyon hasonló monoton témák követik egymást, az ének szintjén sincs semmi ami egy kicsit megtörné a lemez monotonitását. Az egyelten dolog ami viszont nagyon tetszik a dalban, az pedig a gitárszóló, amit akár Kerry King is jegyezhetett volna.
Ezt érdemled!/Unforgievn sin: A lemez záródala a Vesztegzártól megszokott zúzda. Tetszik, hogy egy kicsit előtérbe helyezték a dobot, nem zavaróan, hogy elnyomja a gitárt, hanem csak annyira, hogy észrevegyük milyen kemény munka is volt ebben a dalban.
Angol verzió: A lemez minden dala megtalálható angol nyelven is a CD-n. Én jobban örültem volna, ha inkább egy 2 CD-s kiadást csinálnak (1. CD magyar, 2. CD angol), mert ez a megoldás, hogy egy CD-n van az összes dal az egy kicsit tömény, főleg úgy, hogy ugyanazok a zenei alapok. Számomra az angol verzió élvezhetőbb, valahogy jobban illik az angol nyelv az ilyen zenéhez.
Értékelés: 4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése