Cím: Mi kell több !?
Ár: 1599ft
Megjelenés: 2018
Tagok:
Puss Tamás-ének, basszusgitár
Lépes Ferenc-dob
Győrög Márton-gitár
Kiadó: Edge Records
Csomagolás: Digipack
Műfaj: Hard Rock
Típus: Stúdióalbum
Dallista:
01.Fekete éj
02.Szívemen a jel
03.Látszatvilág
04.Forog velem
05.Fejfámra
06.Mi kell több !?
07.Mindenki istene
08.Nem idegen
09.Titkok vagyunk
10.Hangosan szól
11.Szívtelen
Borító: Már egy párszor említettem, hogy nem vagyok kibékülve az olyan lemezekkel (pontosabban csak a lemez borítójával, mert attól még a lemez anyaga lehet jó) amelyeknek egy festmény vagy egy grafika helyett egy zenekari fotó van a borítóján. De mostanában úgy hozta a sors, hogy egyre több olyan lemezborító jelenik meg, amin bandás fotó van és még tetszik is. Ennél a lemeznél is ez a helyzet áll fent. Egy minőségi fotó került a borítóra és indokoltnak is tartom a tagcsere miatt.Fekete éj: Ismerve az előző lemezeiket, már volt egy elképzelésem, hogy milyen is lesz ez a lemez, de ahogy felcsendült ez a dal, a magam által alkotott kép teljesen összetört. Nem hogy ilyet, de még ehhez hasonlót még sohasem hallhattunk a zenekartól. A hard rock riffeket lecserélték dübörgő metal riffekre és a tiszta ének mellé egy kis üvöltést is kapunk. Személy szerint én nagyon örülök ennek a dalnak, hiszen a zenekar egy másik oldalát mutatta meg, és nem is akármilyen módon.
Szívemen a jel: A lemez második dalára visszatértek a hagyományos hard rock témák. Érződik a gitároscsere, a Marci stílusa egészen más, mint az Ákosé volt, viszont ezek a témák sokkal jobban illenek a Tamás aktuális szövegtémáihoz. A dal teljesen rendben van, talán egy kis üvöltést elbírt volna, de ez nem az a műfaj.
Látszatvilág: A lemez tele van jobbnál jobb szövegekkel. Tamás nagyon sokat fejlődött a szövegírás terén, a szövegei komolyak és minőségiek. Az alap zene is jól sikerült, tetszik, hogy a verzék alatt egy lassabb lágyabb rész megy, ami majd a refrénnél teljesedik ki teljesen.
Forog velem: A komolyabb témák után ideje is volt, hogy egy laza téma jöjjön a sorban. A zene egy szokásos rock and roll szám, már a cím is utal arra, hogy miről is szól, egy átbulizott éjszakáról. Hiába egy laza nótáról beszélünk, Tominak mégis sikerült egy olyan szöveget írnia a dalhoz, ami elgondolkodtatja a hallgatókat.
Fejfámra: Általában minden lemezen akad egy-egy dal, ami egy kicsit később érik be, mint a többi, vagy egyáltalán soha sem érik be teljesen. Ennél a dalnál is így volt, kellett egy kis idő mire beérett. A Phoenix RT-re jellemző szerelmes dal, szép szöveg, kemény alappal.
Mi kell több !?: Ennél a dalnál éreztem azt, hogy a fiúk felnőttek. A címadó dal egy rájuk nem igazán jellemző akusztikus dal, egy nagyon komoly szöveggel. Egy kritikában olvastam is, hogy akár a Republic is írhatta volna ezt a dalt. De nem csak a Republicnak, a Phoenix RT-nek is nagyon jól áll ez a stílus, én nagyon boldog lennék, ha lenne még pár ilyen daluk.
Mindenki istene: Az összes dal közül talán ez mutatja be a legjobban a magyar valóságot. Ha már a fociban nem, de az alkoholizmusban nagyon otthon vagyunk. Ez a dal erről szól, hogy sajnos egyes embereknél az alkohol lett az Isten, és nem számít nekik semmi, csak hogy lerombolják azt, amijük még megmaradt.
Nem idegen: Ez a dal szerepelhetett volna akár a 2015-ös Piros karikás részletek című lemezükön is, minden megvan benne ami a Phoenix RT-t azzá teszi ami. A srácok akármilyen dalt írtak erre a lemezre nem tudtak mellélőni vele.
Titkok vagyunk: A zenekarnak már van egy pár szerelmes dala, de olyan mint ez, még egy sem. Az intro is több részre van osztva, az elején egy kis akusztikus gitár, majd berobban, mint a bomba és kezdődik a zúzda. Ez a szerkezet végig kíséri a dalt is, a verzéknél megmarad a lágy rész, majd a refréneknél jön a zúzás. Szövegileg ez a dal áll hozzám a legközelebb, ennyi érzés talán még egyik szövegében sem volt Tominak, és ez nagyon megtudja érinteni az ember lelkét.
Hangosan szól: Ha valaki megkérdezné, hogy melyik 2018 magyar rockhimnusza, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy a Phoenix RT Hangosan szól című dala. A dal tele van ultra fogós témákkal és egy nagyon dallamos, fülbemászó refrénnel. A refrén téma első hallásra megjegyezhető, és a szövege is a szokásos rock and rollra dalokra jellemző szöveg. Én mondjuk ezt a dalt inkább a lemez első felére tettem volna, mondjuk a Szívemen a jel után, nekem úgy hatásosabb lett volna, de azért így is meghozta a kívánt hatást.
Szívtelen: Szövegileg a másik nagy szerelmem erről a lemezről a lemez záródala. Ennél jobb záródalt el sem tudtam volna képzelni ehhez a lemezhez. Már mikor megláttam a címét, tudtam, hogy egy remekmű lesz, de nem tudtam hogyan is képzeljem el. Végül is nem a várt témát hozta a dal (én valami szerelmes dalt vártam ilyen címmel), de egyből az egyik kedvencemé vált. Tetszik, hogy a dal nem a refrénnel fejeződik be (ami amúgy egy nagyon erős és dallamos refrén), hanem egy lelassuló résszel, mivel így nagyon szépen lett levezetve a lemez íve: lassan indul be, és szépen finoman fejeződik be.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése