Szerző: Adam Nergal Darski, Mark Eglinton, Krzysztof Azarewicz és Piotr Weltrowski
Kiadó: Konkrét Könyvek Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 256
ISBN: 978-615-5899-02-7
Rengeteg olyan személy van a rock és metal világában,
akiknek ha nem is nagyon szeretem a zenéjét hallgatni, viszont az interjúiikat
annál inkább. Adam Darski, vagy egyszerűen csak Nergal, is ezen előadók táborát
erősítette, de az idő elteltével egyre jobban kezdtem megszeretni a Behemoth
zenéjét, sőt most már azon gondolkozom, hogy Nergal önéletrajza mellé valami
Behemoth CD-t is be kéne szerezzek. Mikor megláttam az Ákos felhívását, hogy
készül a Nergal könyv nagyon megörültem, hiszen már nagyon sokszor próbáltam
nekifutni az angol változatnak, csak mindig adtak ki valami izgalmas rock and
roll memoárt magyarul, így Nergal egyre hátrább került a sorban. De így, hogy
végre magyarul is kiadták, inkább a többi könyvet helyeztem hátrébb a listán.
Az
első gondolatom, ahogy kinyitottam a könyvet az volt, hogy ez mégis mi a franc?
Ez egy önéletrajz vagy egy nagy interjú akar lenni? Végül is mindkettő. Első
ránézésre zavaró lehet az interjús forma, de pár oldal után viszont már
letehetettlenné válik a könyv, mivel teljesen olyan érzés, mintha hozzánk
beszélne Nergal és nem pedig az interjú készítőjéhez. Habár Nergalt sokan
Lengyelország ördögének, magának a
megtestesült gonosznak tartják, nekem mindig is szimpatikus volt, hiszen egy
értelmes, gondolkodó emberről beszélünk, aki nem fél kimutatni vagy épp
kimondani a véleményét. Ahogy a könyv előszavában Randy Blythe (Lamb of God
zenekar énekese) is mondta, Nergal egy túlélő, egy harcos, egy példakép értékű
ember. Sokaknak lehet példa, hogy hogyan fogadta a hírt, hogy leukémiás, nem
adta fel a reményt, küzdött, addig amig le nem győzte a gyilkos kórt, sőt még a
kórházban is a Behemoth ügyeit intézte. Habár a könyvbe elég részletesen mesél
a betegsége korai fázisáról és a kórházban töltött időről, arról viszont nem
nagyon mesél, hogy miként fogadta a hírt, hogy meggyógyult és hogy mikor. De ez
valahol érthető is, hiszen ezekről a témákról nem szívesen beszél az ember.
Nyíltan beszél a zátonyra futott kapcsolatairól és a kalandjáról egy olyan
showban, mint a The Voice. Rengeteg helyen rá kellett jönnöm, hogy eléggé
hasonlít a gondolkodásmódunk Nergallal, és több dologban is egyformák vagyunk,
például mindketten utáljuk, amikor valaki úgy válaszol arra a kérdésre, hogy
milyen zenét szeretsz hallgatni, hogy mindent.
Egy másik plusz pont a könyvben, az pedig a magyar Ektomorf zenekar
említése az egyik fejezetben (ennek azért örültem, mert hatalmas Ektomorf
rajongó vagyok).
Egy biztos, ilyen szépen megmunkált kiadást még életemben nem
láttam. Minden fejezetet egy-egy grafika nyit, és ami felett a fejezet címe van
különleges betűtípussal. Képek terén a könyv olyan középúton van, se túl kevés,
se túl sok, de a grafikák mindent kárpótolnak.
Végezetül, örülök, hogy a
kezembe foghattam ezt a remek kötetet, egy nagyon értékes emberről olvashatunk,
aki már eleget tett le az asztalra ahhoz, hogy hátra dőljön, de ahogy Nergalt
ismerjük, ő sosem fog nyugodni.
Kedvenc idézet: "Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése