Cím: Who do you trust?
Ár: 3999 Ft
Megjelenés: 2019
Tagok:
Jacoby Shaddix-ének
Jerry Horton-gitár
Tobin Esperance-basszusgitár
Tony Palermo-dob
Kiadó: Eleven Seven Music
Csomagolás: Digipack
Műfaj: Nu metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.The ending
02.Renegade music
03.Not the only one
04.Who do you trust?
05.Elevate
06.Come around
07.Feel like home
08.Problems
09.Top of the world
10.I suffer well
11.Maniac
12.Better than life
Borító: Egy biztos, nem ez lesz az év borítója az már biztos... Mikor először megláttam, reméltem, hogy ez csak az egyik kislemez borítója amit kiadtak, vagy legfeljebb egy concept art a lemezhez. De nem ez már maga a lemezborító volt. Így hónapokkal a megjelenés után kezdek megbarátkozni a borítóval, ami leginkább a zene minősége miatt van.
2017-ben a Crooked Teeth című lemezzel elég magasra tették a srácok a lécet, egy vérbeli Papa Roach lemezt tettek le az asztalra, ezért kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lesz a soron következő PR lemez. Hogy őszinte legyek, nem egészen erre számítottam. Egy teljesen új vonalat vezettek be a srácok, aminek az előfutára talán a Periscope című szerzemény volt a Crooked Teeth-en. Nevezzük nevén a gyermeket, ezzel a lemezzel kezd elpoposodni a Papa Roach. Még nem annyira, mint ahogy a Linkin Park tette a One more light esetében (habár a műfajában az is egy kiváló lemez lett), hanem úgy félúton.
A lemez egy szokásos PR dallal indít, dübörgő gitárokkal és giga nagy refrénnel. Ezt a stílust követi a következő 2 dal is, viszont a Not the only one-ban már hallhatunk egy kis akusztikus gitárt is, a dal végén egy kis agymenéssel. A címadó dal már kezdi felvezetni az "új műfajt", hiszen elég érdekes hangzása van, de a refrénben megmaradt a régi Papa Roach feeling. A következő 2 dal a személyes kedvenceim a lemezről, inkább nevezném őket alternative rocknak, mint popnak, és olyan mély érzéseket tud átadni ez a 2 dal, ami rögtön magával ragadja az embert. A következő két dallal pedig elérkezünk egy metálos mélyponthoz és egy popos csúcsponthoz. Ha csőlátású metálos füllel hallgatom ezt a két dalt, akkor ez egy nagy csalódás, közben az sem érdekel, hogy az egyik kedvenc külföldi bandámról van szó, de viszont ha intelligens zenehallgatóként ülök le hallgatni, ezek a dalok egy új utat tárnak elém. Mint a Linkin Park esetében, ezek a dalok is a maguk műfajukban mesterművek. A következő dalról nem tudom eldönteni, hogy hogyan kerülhetett fel a lemezre. Az I suffer well egy tökéletes hardcore punk dal, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző a srácokra. Az utolsó két dal tökéletes levezetése a lemeznek, szokásos Jacoby minőség.
Ha összességében nézzük a lemezt, egy elég színes anyag született, ahol a tematika még mindig a depresszióval való harc, a szorongás és az életbeli problémák. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon a következő lemezen visszatérnek a régi Papa Roachhoz, a metálhoz, vagy követik ezt a vonalat, vagy teljesen elpoposodnak és bekerülnek a rádiók és a mainstream világába. De ez még a jövő titka. Addig is még sokat fog pörögni ez a lemez a lejátszómba, hiszen akárhogy eltértek az eddigi útjukról, akkor is egy olyan lemezt csináltak, amit nagyon szeretek hallgatni.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése