Műfaj: Dokumentumfilm
Csomagolás: Jewel case
Nagytatám mesélte, hogy a kommunizmusban az iskolában minden nap el kellett
mondják azt a szállóigét, hogy „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog”. Ez a metalheadek körében is fent maradt, csak
egy apró változással: „Lemmy élt, Lemmy él, Lemmy élni fog. Lemmy élt és rock
and rollt játszott.” Rocksztárokról és zenekarokról dokumentumfilmet készíteni
ma már bevett dolognak számít, de régen azért ez nem így volt. Viszont Lemmy
olyan ikonikus fazon volt, hogy úgy gondolták a rendezők, „Vágjunk bele, nincs
vesztenivalónk!” Így született meg a Lemmy 49% motherfucker. 51% son of a
bitch.
A filmről először Lemmy önéletrajzában, a White line feverben
hallottam, de a film megnézését folyton halogattam. Így most, hogy megnéztem,
azt gondolom, hogy jobb lett volna a könyv elolvasása után megnézni, mert így
lett teljes a kép Lemmy-ről. A könyv az életét mutatja be, a film magát Lemmy –
t. A film azzal kezdődik, ahogy Lemmy ül egy kanapén és az egyik kedvenc
időtöltésével foglalkozik, a videójátékozással. A filmben lencsevégre kaptak
egy – egy olyan intim pillanatot is, mint amikor Lemmy Beatles CD – t vásárol
egy lemezboltban, vagy a kedvenc bárjában a Rainbow – ban beszélget a
barátaival. Lemmy mindenhol egy közvetlen ember volt, és ez a filmben is
látszik. A rajongók odamennek hozzá, képet és autogramot kérnek tőle, Lemmy
pedig mosollyal az arcán, nyugodtan beszélget velük. Jó volt látni a Rainbow
bárt a maga valóságában, hiszen az mára egy legendás helyé vált, a Motörhead
rajongók zarándokhelye. Lemmynek még két fontos hobbija került bemutatásra a
filmeben: a szerencsejátékozás és gyűjtögetés. Lemmy világ életében szerette a
félkarú rablókat, órákat tudod elüldögélni a gépek mellett és játszani. Az ő
esetében is aktuális volt a vicc, amikor a nagyapa ül a játékgép mellett és az
unoka csak annyit mond rá: „Nagyapát már csak a gépek tartják életben…”. A
gyűjtögetés volt Lemmy élete a zenélés után. A háza tele volt II. Világháborús
ereklyékkel, amikről büszkén mesélt a stábnak. Lemmy egy két lábon járó
történelemkönyv volt. Amikor meglátogatott egy katonai támaszpontot, ahol egy
tankot vezethetett és lőhetett vele, szinte visszavedlett gyerekké. A film
egyik szimpatikus dolga, hogy megszólaltak Lemmy barátai, zenésztársai többek
között: James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammet, Robert Trujillo (akik
mellesleg meghívták Lemmy-t egy koncertre játszani, a felvétel fent van a
DVD-n), Scott Ian, Dave Grohl, HHH és még sokan mások. Mindenki hatalmas
tisztelettel és ámulattal beszélt Lemmy-ről, innen is látszik, hogy milyen
kedvelt figura volt.
Ezek után nehéz egy épkézláb lezárást írni, hiszen a
filmben minden benne volt. Ezek után tényleg csak annyit tudok mondani, hogy:
„He was Lemmy and he played rock and roll”.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése