AC/DC: Powerup

Előadó: AC/DC

Cím: Powerup

Megjelenés: 2020

Tagok:

Angus Young - gitár

Brian Johnson - ének

Stevie Young - gitár

Cliff Williams - basszusgitár

Phil Rudd - dob

Kiadó: Columbia

Műfaj: Hard Rock

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Realize

02.Rejection

03.Shot in the Dark

04.Through the Mists of Time

05.Kick You When You're Down

06.Witch's Spell

07.Demon Fire

08.Wild Reputation

09.No Man's Land

10.Systems Down

11.Money Shot

12.Code Red

Borító: A lemez borítója nagyon egyszerű, de nagyon jól néz ki. Az üres színpadkép jól mutatja a 2020 – as világhelyzetet, és Malcolm hiányát.

        A 2020 – as év a nagy visszatérések és meglepetések éve volt a hard rock és a metal zene szempontjából. Új nagylemezzel jelentkezett a sötétség hercege, Ozzy Osbourne, a thrash legenda Testament és még sorolhatnák sokáig, de még egy nagyon ikonikus zenekart meg kell említenünk, ez pedig nem is, mint az ausztrál fenegyerekekből álló AC/DC, akik úton a pokol felé még előhozakodtak egy új albummal. 

       Elég kaotikus körülmények között született meg ez az album, hiszen 2017 – ben meghalt a zenekar csendes vezetője Malcolm, Brian Johnson halláskárosulása miatt távozni kényszerült a zenekarból egy rövid időre, de eltelt egy kis idő és újra összeállt a régi banda és nem is egy akármilyen lemezzel jöttek elő az ausztrál csirkefogók. A lemez a Realize című dallal indít, ami akármelyik klasszikus AC/DC albumon megállta volna a helyét, sőt az idők próbáját is kiállta volna. A riff az első hangtól az utolsóig igazi Young munka, nagyon egyszerű a hangzás, de minden akkor szól és ott szól, ahol annak helye és ideje van. Brian is nagyon jól hozza a formáját, örülök, hogy újra visszatérhetett a szakmába. Rejection számomra visszahozta a ’70 – es évek végi, ’80 – as évek eleji AC/DC hangzást, aminek nagyon örülök. Az egyik személyes kedvencem a lemezről a Kick you when you’ re down, hatalmas dallamokat hoztak össze a srácok, főleg az éneklés terén van egy érdekes dallammenet. A másik nagy kedvencem a lemezről, a Code Red, abban is leginkább a dallamok fogtak meg elsőre, főleg a verzékben lévő, szinte már hip hoppos elemek. De a zenei alap is eszméletlen jó, de ez az egész lemezre nagyon igaz. Öregember nem vénember szokták mondani, és ez tényleg nagyon igaz rájuk, egy teljesen korrekt albumot tettek le az asztalra, amit az idősebb Young testvérnek, Malcolmnak szánták. 

      Ezek után nehéz bármit is mondani még a lemezről, bár lehetne még. Ha ez lenne az utolsó AC/DC lemez úgy gondolom, hogy egy nagyon szép lezárása lenne egy nagyon szép pályafutásnak, de remélem, még sokáig tolják az öregek. 

Értékelés: 10/10