Előadó: Moby Dick
Cím: Indul a boksz
Megjelenés: 1996
Tagok:
Schmiedl Tamás - ének, gitár
Mentes Norbert - gitár
Gőbl Gábor - basszusgitár
Hoffer Péter - dob
Kiadó: Magneoton
Műfaj: Thrash metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01. A politikus
02.Ne provokálj!
03.Nem érdekel, ki énekel
04.Indul a boksz
05.Zsibbad az agyam
07.Tiltakozz!
08.Nem erre vártam
09.Péntek esti láz
10.Lassú halál
11.Rossz bőrben
12.Egy kis anarchia
13.Na, mi van
Borító: A lemez borítója elég érdekesre sikerült a sok öreg
fickóval, én jobbnak láttam volna egy box ringet tenni a borítóra, vagy ha már
ez a koncepció számít, akkor az öregeket betenni a szorítók közé. Az úgy nagyon
menő lett volna.
Thrash metal fanatikusként elég rosszul szokott érinteni az
itthoni színtér helyzete. Annyi jó klasszikus heavy metal, folk metal, modern
metal hard rock vagy punk – rock bandánk van, de valahogy a thrash színtér
nagyon el van hanyagolva. Viszont az a kevés képviselő, aki akad jól bírja a
frontot és évek vagy inkább évtizedek óta törekednek előre. Ilyen például a
magyar thrash metal legnagyobbja, a Moby Dick, akik állandóan erős lemezekkel
jelentkeztek az évtizedek során. A mai ismertetőhöz az 1996 – os nagylemezt az
Indul a bokszot választottam.
A lemez A politikus dallal indít, amelynek
aktualitása ’96 óta sem változott, ugyanúgy korrupció és köpönyegforgatás
folyik, de hát mindig ez ment, sose volt másképp. A Ne provokálj! akár a
korábbi Ne köss belém dal testvére vagy legalább unokatestvére lehetne. A zene
is hasonló, meg a dallamok is, de még sincsen deja vu érzésem, miközben
hallgatom a dalt. A lemez címadójának van egy enyhe punkos felütése, ami
igencsak jót tesz a lemeznek, mert így nem csak a megszokott darálás folyik a
lemezen. A Zsibbad az agyam a középtempós dalok közé tartozik, szokásos Moby
Dick zúzda, ami akármelyik korszakalkotó lemezen helyet kaphatott volna. A
lemez vége felé egy feldolgozás is helyett kapott a lemezen, méghozzá az Auróra
Egy kis anarchia című száma, amit többek között már a Tankcsapda is
feldolgozott a 2016 – os Dolgozzátok fel! című dupla lemezen. Tetszik, ahogy a
saját képükre formálták a dalt, megmaradt az eredeti dal húzása, de ez a
thrashesebb – zúzósabb vonal sokkal jobban áll neki. Szerintem ez egy igencsak
erős lemez lett, bár nem sorolják a nagy klasszikusok mellé, én mégis nagyon
szeretem, mert azért jobbnál jobb dalok kerültek fel rá.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése