Előadó: Phoenix RT
Cím: Jelzőfény
Megjelenés: 2020
Tagok:
Puss Tamás - ének, basszusgitár
Győrög Márton - gitár
Lépes Ferenc - dob
Kiadó: Edge Records
Műfaj: Hard Rock
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Nem marad szótlan
02.Nincs mit vesztenem
03.Engedd el
04. Ami vár ránk
05.Jelzőfény
06.Mielőtt elrugaszkodom
07.Fekete
08.Elkéstél
09.Tiszta lappal
10.Másnapos szerenád
11.Nincs baj
Borító: A lemez borítója szerencsére nem tükrözi annyira a zene
egyhangúságát, azért az annál színesebb. Viszont hosszú idő után végre nem
zenekari fotó került a borítóra bár a srácok esetében azok is elég menők
voltak.
A csallóközcsütörtöki hard rock trió továbbra sem tartja
féken alkotóvágyát és 2020 második felében egy új nagylemezzel jelentkezett,
amit nagy elvárással vettem kézbe és kezdtem el hallgatni. A Phoenix RT
munkássága nem volt ismeretlen a számomra, korábbi lemezeiket jól ismerem és
nagyon szeretem is őket, és amikor láttam a dalcímeket a szóban forgó
nagylemezről, már akkor tudtam, ezt is szeretni fogom, mint az előzőeket.
A
lemez a Nem marad szótlan című dallal kezdődik, ami egy elég pörgős kezdése a
lemeznek. Kemény riffek indítják a dalt, amihez a Phoenix RT – től már
megszokott dallamos verzék és refrének követnek. A Nincs mit vesztenem című dal
nekem egy kicsit olyan, mintha a Piros karikás részletek lemezről maradt volna
le, a riffek is hasonló hangulatúak, mint azon lemezen, meg a szöveg is. Úgy
látszik már Marciba is beleivódott a „Retro Phoenix RT” ízvilág. Az Ami vár
ránk a lemez balladája, mondhatjuk így is, szerintem egy nagyon jól sikerült
darab lett, és már sok rádió is műsorra tűzte, végre már valami izgalmas dolog
a sok szenny között. A lemez címadójában egy vendégénekes is helyett kapott
Diószegi Kiki személyében, mondjuk ez nem is olyan meglepő, mert Kiki elég
komoly „alapembere” a színtérnek. Egy jól sikerült produkció lett, nem hiába
kerültek be A Dal 2021 – es válogatójába. A mielőtt elrugaszkodom és a Fekete
című dalok lettek a kedvenceim a lemezről. A Mielőtt elrugaszkodom kissé borús,
szomorkás hangulata megfogott, meg persze a szöveg sem az utolsó. A Fekete
egyértelműen a lemez slágere lesz, ekkora refrént nem is tudom mikor írtak
utoljára a srácok, az enyhés rapes verzék jót tettek a dalnak, nem a megszokott
sémát hozták. A lemez végére egy feldolgozás került, amit a Kalapács Józsi
tiszteletére dolgoztak fel. Őszintén mondva egy kicsit tartottam tőle, milyen
lesz ez a feldolgozás, mert az egyik kedvenc Kalapács dalomról van szó, de a
végeredmény megnyugtató: jó lett. Teljesen kiforgatták magából a dalt, a jól
megszokott balladából egy vérbeli rock nótát varázsoltak.
Összeségében nézve egy
igen jó kis rock lemez lett ez, az elvárt szintet hozták is vele a srácok, meg
azért egy – egy dallal át is ugorták azt (lásd Fekete), de azért lehet egy
metalosabb irányváltás jót tenne nekik, vagy valami más, ami kimozdítaná őket a
komforzónájukból, de ha csak ezt a szintet tartják, én már attól is boldog
leszek.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése