Előadó: John Petrucci
Cím: Terminal Velocity
Megjelenés: 2020
Tagok:
John Petrucci - gitár
Mike Portnoy - dob
Dave Larue - basszusgitár
Kiadó: Napalm Records
Műfaj: Metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Terminal Velocity
02.The Oddfather
03.Happy Song
04.Gemini
05.Out of the Blue
06.Glassy - Eyed Zombies
07.The Way Things Fall
08.Snake in My Boot
09.Temple of Circadia
Borító: A lemez borítója nagyon látványosra sikeredett, egyszerre
művészi és nagyon modern, ami rögtön odavonzza a tekinteteket.
Ha valaki jártas a metal zene világában, biztos vagyok
benne, hogy John Petrucci neve nem idegen számára, főleg ha még gitározik is az
illető. A Dream Theater virtuóz gitárosa nem szorul bemutatásra, ő a nagybetűs
GITÁROS, aki úgy rója a köröket a gitár nyakán, mint Usain Bolt a futópályán, a
világ egyik legtechnikásabb gitárosa, az egyszer tény. Emlékszem, hogy a lemez
megjelenése előtt felröppent a hír, hogy a nagy páros, John Petrucci és Mike
Portnoy (a Dream Theater volt dobosa, akit ma is csak A DREAM THEATER LEGJOBB
DOBOSAként emlegetnek a diehard rajongók), összeült egy kis zenélésre, és
sokakban felmerült a remény, hátha valami reunionszerű dologra kell számítani a
Dream Theater házatáján. De egyelőre nem erről van szó, a közös örömzene
végeredménye végül ezen a lemezen lett hallható, ami egy újabb John Petrucci
szólólemez lett.
Minden bejegyzésnél arra igyekszem, hogy több – kevesebb
sikerrel bemutassam a szóban forgó albumot, beszéljek a számokról, melyik
tetszik, melyik nem, mi a véleményem az adott korongról. Na Petrucci úr itt jól
megnehezítette a dolgom, mivel egy instrumentális lemezről nehéz beszélni.
Elnézést, nem nehéz, bonyolult. Míg a „rendes” daloknál ott vannak mankóként a
szövegek, amikbe lehet kapaszkodni, itt meg csak a nyers zene van, ami
mindenkiből mást hoz ki. Mindenkinek más emlékkép ugrik be az adott hangok
kapcsán. Ezért én is eltérek a jól megszokott formáktól, ahol próbálok minél több
dalról ejteni néhány szót, itt csak két dalt fogok kiemelni és nem magukról a
dalokról fogok mesélni, hanem inkább azokról a képekről, amik megjelentek
előttem a múltból. Az első ilyen a Happy Song. Ahogy a cím is mutatja, ez egy
vidám dal, így nekem is egy szép emlék ugrott be, miközben ezt hallgattam. Egy
szép márciusi nap, amikor a Balaton felé utaztam és már messziről
megpillantottam a magyar tengert, ahogy a Nap sugarai visszaverődtek a víz
felszínén örökre beleégett a retinámba. Egy nagyon szép Nap volt, amit a
szeretteim körében töltöttem és ennek az emléke életem végéig elkísér majd. The
Way Things Fallról jut eszembe, mikor egy kedves ismerőssel eltévedtünk egy nagyváros utcáin, és bolyongtunk a folyóparton a hazafelé
vezető utat keresve. Ez a dal eszembe juttatta milyen érzés volt, egyszerre
aggódni és nevetni, felfedezni az újat és elfeledni a régit. Azok a szép kis
emlékek…
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése