Alligator Blood: Alligator Blood

Előadó: Alligator Blood

Cím: Alligator Blood

Megjelenés: 2020

Tagok:

Tyler Lawson

Kristian Roloff

Angel Campbell

Dan Laudo

Kiadó: Self - Righteous Records

Műfaj: Alternative

Típus: Nagylemez

Dallista: 

01.Death of a Heretic

02.Rock Devil

03.Conceited

04.So Hollow

05.Heavy Metal Bake Sale

06.The Sky Has Fallen on Me

07.Dance

                                                                                    08.Searching the Unholy

                                                                                    09.High Hopes & Pipe Dreams

                                                                                    10.Done

Borító: Őszintén szólva először a lemez borítója fogott meg nagyon, talán ha nem lett volna ilyen látványos a borítója elsiklok a lemez mellett. Tetszik a megközelítés, ahogy hozzáálltak a grafikához, ahogy az ellentétes dolgok megjelennek rajta, ahogy az egész kivitelezve van.

     Az elsőlemezes amerikai postgrunge – punk – hardcore (ennyit felvarró egy menő thrasher mellényen nincs, mint amennyit rájuk aggattam most) banda, az Alligator Blood 2020 első felében mutatkozott be, a banda nevét viselő, egy picivel több, mint félórás nagylemezükkel. A borítón kívül még a lemez címe tetszett meg, nem tudom miért, meg az, hogy első lemez a zenekartól, aztán nem tudhatom, mire számíthatok. 

     A Death of a Heretic egy jó, masszív kezdése a lemeznek, a hip hopos verzék es a hardcore – os gitárok jó párost alkotnak, de ez csak az egyik árnyalata az amúgy is színes anyagnak. A Rock Devilbe már sokkal modernebb hangzással jönnek elő a srácok, a verzékben tisztára olyan, mintha Mike Shinoda rapelne a Linkin Parkból, a hangszín és a stílus is nagyon hasonló. Talán itt érződik egy kicsit az „elsőlemezes gyermekbetegség”, az identitás keresés, mert a korongon végig haladva sorra kerülnek elő a hatások, stílusok amik nagyon ismerősek valahonnan. Hol egy kis Linkin Park, hol egy kis Nirvana, de ne szaladjunk ennyire előre. Na jó, mégis. Amint meghallottam a The Sky Has Fallen on Me című dalt, egyből éreztem, hogy ezt az énekstílust mintha már hallottam volna valahol. Aztán rögtön beugrott, hogy „B@szki, hát ez meg olyan, mint a Kurt Cobain!!!!” Igaz, az egész grunge érára jellemző volt ez a „szenvedő” énekstílus, de amit Kurt csinált, az egy másik szintre emelte ezt az egész módszert, egy iskolát teremtve ezzel. Máskülönben egy nagyon korrekt dalról beszélünk, jók a (nirvanás) dallamok, a zenei alap is oda lett téve rendesen, jó kis grunge nóta. A Searching the Unholynak  is van egy enyhe grunge – os húzása, olyan, mintha a grunge – nak és a hardcore – nak született volna egy gyereke, elnyerve a post hardcore grunge címet. 

    Szerintem ez egy nagyon színes és egyedi lemez lett, még senkitől sem hallottam, hogy így merítkezne ezekből a műfajokból és egy ilyen egységet alkotva jöjjenek ki. Ok, megvannak a lemez gyermekbetegségei, de szerintem ezeket előbb – utóbb le fogja vetkőzni a zenekar, de addig is, élvezem ezt a már meglévő, különleges házasságból származó gyerkőcöt. 

Értékelés: 10/10