Cím: A Life in Metal
Szerző: Dave Mustaine és Joe Layden
Kiadó: HarperCollins
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 345
ISBN: 978-0-06-171437-5
Aki egy kicsit jártas a metal zene történelmében, az tudja,
hogy az egyik legellenszenvesebb(nek beállított) arc, az nem más, mint Dave
Mustaine. Mustaine a Metallica – val írta be magát a történelemkönyvbe, majd
később pedig létrehozta a saját maga fenevadát, a Megadeth nevű szörnyeteget.
Nem tudom miért, de nekem sose volt egy szimpatikus arc, lehet a túlzott
Metallica rajongásom miatt. De úgy gondoltam, ha már a kezembe került a könyve
megérdemel egy esélyt, hátha megtudom kedvelni, mint ember, ha már a zenéjét
sehogy sem sikerült, akárhány esélyt is adtam neki.
A könyv visszavezet minket
Dave gyerekkorában megosztva néhány sztorit a fiatalkorából, mikor még elég vad
életet élt és nem éppen legális úton kereste meg a pénzét. Mint a nagy zenészek
többsége, Dave sem egy menő zenekarban kezdte el karrierjét, de egy – két ügyes
lépéssel bekerült a Metallica nevű zenekarba, ami azóta már fogalommá vált a
metalzenében. Érdekes módon még sehol sem olvastam, hogyan kapta a zenekar a
nevét, úgyhogy már csak ezért érdemes volt elolvasni Mustaine barátunk
emlékiratát. Érdekes volt az ő szemszögéből elolvasni a történteket, és hogy
őszinte legyek, azt vártam, hogy szapulni fogja Larsékat, de erről szó sincs,
csak simán elmondta a véleményét a dolgokról. Végig kísérjük a Megadeth
megalakulását, minden stúdiómunkát és drámát, ami a zenekar körül történt az
évek során. Dave nem próbálja meg szépíteni a konfliktusokat, próbál mindent
hűen elmesélni. Amit még nagyon értékelek a könyvben, az az őszinteség. Dave
őszintén elmeséli függősége poklát, rehabok sora követte életét és egy jó ideig
nem is akarta beismerni, hogy baj van. De egy idő után rájött, hogy rossz vége
lesz (mondjuk ehhez kellett egy betegség is, ami majdnem ketté törte a
karrierjét), és rátalált a helyes útra, és istenre.
Igazából minden megvolt
ebben a könyvben, ami egy rock and roll memoárban benne kell legyen. Dave élete
maga volt egy hullámvasút, járt lent a mélyben és volt fent a csúcson is.
Őszintén, így olvasva a gondolatait és megértvén mit miért tett vagy mondott,
sikerült megkedvelnem egy kicsit az urat. Nem mondom, hogy ő lesz a
legszimpatikusabb arc a metalvilágban, de már nem érzem annyira ellenségesnek,
mint azelőtt. Nagyon örültem, hogy volt esélyem elolvasni ezt a könyvet és
remélem, hogy még sok ilyen pozitív csalódásban lesz részem.
Kedvenc idézet: „All bands eventually break up because of one or more of the
four P’s: power, property, presige, pussy.”
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése