Helloween: Better Than Raw

Előadó: Helloween

Cím: Better Than Raw

Megjelnés: 1998

Tagok:

Andi Deris - ének

Michael Weikath - gitár

Roland Grapow - gitár

Markus Grosskopf - basszusgitár

Uli Kusch - dob

Kiadó: Castle Communications

Műfaj: Power metal

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Deliberately Limited Preliminary Prelude in Z

02.Push

03.Falling Higher

04.Hey Lord!

05.Don't Spit on My Mind

06.Revelation

07.Time

08.I Can

09.A Handful of Pain

10.Lavdate Dominum

11.Midnight Sun

Borító: A lemez borítója szerintem menő lett, bár nem egy szokásos Helloween borító, szerepelnek rajta ugyan a tökfejek, de nem kaptak akkora hangsúlyt, mint akármelyik másik lemezborítón, viszont a lengén öltözött nő annál inkább.

      Folytatódik a Helloween lemezeket bemutató írássorozatom, egy kicsit visszalépünk az időben, úgy 1998 környékére, amikor is megjelent a Better Than Raw című nagylemez. 

      A lemez egy vonós introval kezdődik, aminek van egy kicsi mesefilmzene hangulata, tiszta olyan, mintha egy Disney filmből vették volna ki. Ezután következik a lemez „első” dala, a Push. Ez egy mondhatni szokásos Helloween dal, nagy dallamokkal, zakatoló riffekkel és hangzatos szólógitárral. A Falling Higher is ezt a vonalat viszi tovább – mily meglepő – mondjuk hozzám sokkal közelebb áll ez a dal, mint az előző, szerintem sokkal jobbak benne a dallam, főleg a refrénnél, itt már megjelentek a Helloweenre jellemző kórustémák is, amik egész jól színezik a dalt. A Hey Lord! vonós kezdése egy kicsit meglepően hatott, bár számíthattam volna rá az intro alapján. Az első pár taktusban fellépő hangtorzítás szerintem nagyon nem illik oda, jobb lett volna, ha nem is alkalmazzák, de szerencsére később minden korrigálva van a dallamok által. A Revelations a lemez fő tétele, a hosszát tekintve a leghosszabb dal a lemezen, több mint 8 perces. Vannak benne egész jó pillanatok, de szerintem lehetett volna sokkal rövidebb is ez a dal, mert van egy kis izzadság szaga a dolognak. A következő a sorban a Time, ami egy ballada lenne, de valahogy elég gyengén mérték a srácok, őszintén szólva nem ez a szint, amit a Helloweentől elvár az ember. Az A Handful of Pain a jobb dalok közé tartozik, itt végre azt éreztem, hogy egy Helloween lemezt hallgatok, egy jó Helloween lemezt. 

      Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a lemezzel kapcsolatban. Eddig a legtöbb Helloween lemez nagyon elnyerte a tetszésemet, ennek valahogy nem sikerült. Pedig vannak rajta jó pillanatok, de nem tudtam átérezni. 

Értékelés: 7/10