Kalapács: Világvégre

Előadó: Kalapács

Cím: Világvégre

Megjelenés: 2020

Tagok:

Kalapács József - ének

Sárközi Lajos - gitár

Weisz László - gitár

Beloberk István - basszusgitár

Beloberk Zsolt - dob

Kiadó: Hammer Records

Csomagolás: Digipack

Műfaj: Heavy metal

Dallista:

01.Nem adom alább

02.Így akarom

03.Világvégre

04.Úgy ítélj

05.Végső állomás

06.Főnix

07.Gyönyörű világ

08.Tánc az ördöggel

09.Nem egyszerű álom

10.Bűn és bűnhődés

11.Az én városom

12.Az éjszaka országútján

Borító: Az album borítója nagyon menő lett, tetszik, hogy egy ilyen élénk és színekkel teli grafikát választottak, mert nagyon vonzó lett.

    A magyar hard rock és heavy metal színtér egyik legmeghatározóbb alakja, a Pokolgép korai énekese, Kalapács József, aki később az Omen egyik legendás énekese lett, majd Kalapács néven saját zenekart alapított, 2020 – ban egy új nagylemezt adott ki, az immár vagy 20 éve változatlan felállású, saját nevét viselő zenekarával. A 2015 – ös Enigma nagylemezt eléggé megszerettem, de nálam az igazi Kalapács lemez, a 2018 – as Örökfekete album marad. Mivel az utóbbi nagylemez annyira betalált, így kíváncsian vártam, mit hoz majd a Világvégre lemez, mert elég magasra tették a lécet a nagyöregek. 

     A lemez a Nem adom alább című dallal indít, a über erős introval kezd, és ez a lendületesség az egész dalon át megmarad. Sajnos a refrén nálam nem nagyon talált be, pedig a verzék nagyon erősre sikeredtek. Összességében nézve amúgy egy jó nótáról beszélünk, Kalapácsék még most sem estek ki a szerepből. Az Így akarom is egy erős felütéssel kezd, és ennél a dalnál abszolút semmi panaszom nem lehet, mert tényleg mind zenei, mind dallami világban nagyon a helyén van minden. A címadó dal nekem egy kicsit olyan, mintha az előző lemezről maradt volna egy dal, aztán úgy tettek a srácok, hogy jó lesz majd még valamikor, és ha tényleg így volt, akkor igazuk is lett, mert tényleg egy remek dal, és kár lett volna a fiókban tartani. A Főnix a lemez első nagy balladája. Kalapács mindig jól teljesített a balladák területén, elég csak olyan dalokra gondolni, mint a Fagyott világ, és a Főnixben sem okozott csalódást, egy igazán szép dal lett a szó szoros értelmében. A Tánc az ördöggel egy keményebb zenei vonalat képvisel, bejön ez a dolog, lehetett volna több ilyen is a lemezen, mert jól áll a zenekarnak. Az én városom egy jópofa dal lett, egy szolid megemlékezés a helyről, ahonnan indult minden. A lemez lezárásaként került fel Az éjszaka országútján, ami egy vonósokkal kísért tétel lett. Őszintén szólva nagyon nem számítottam vonósokra ezen a lemezen, de kellemes meglepetés volt. Jól szól minden, remekül passzul együtt a torz gitár a vonósokkal. 

    Szerintem ez egy nagyon jó lemez lett, pont olyan, amilyennek egy Kalapács lemeznek kell lennie 2020 – ban. Volt egy kis félelmem, hogy nem fog tetszeni az Örökfekete után, de simán vették az öregfiúk az akadályokat és egy kiváló lemezt tettek le az asztalra. 

Értékelés: 10/10