Cím: My life with Deth
Szerző: David Ellefson és Joel McIver
Kiadó: Howard Books
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 238
ISBN: 978 - 1451 -699 - 883
Egyre több nagy rock illetve metal zenész memoárját olvastam
az utóbbi időben és nagyon ráálltam arra, hogy angol nyelven olvassam ezeket a
köteteket, mert jobban átadják az érzéseket és a szójátékok is sokkal jobban
átjönnek, mintha le lenne fordítva. Így került a kezembe David Ellefson, a
Megadeth basszusgitárosának az önéletrajza, aki elmondása szerint nem is akarta
megírni ezt a könyvet, csak Joel McIver, a könyv társszerzője, rávette a mi
basszerosunkat, hogy mégiscsak írja meg az életét, ami kicsit sem nevezhető
mindennapinak.
A könyv David gyerekkora elregélésével kezdi a történetet.
David és a családja egy farmon éltek, ami az amerikai kultúrában teljesen
megszokott. Bár eléggé el vannak zárva a külvilágtól, egy teljes egységben él a
család. Na de az antropológia helyett inkább térjünk rá David életére. A zene
szeretete már egész kiskorában megjelent és a basszusgitár is elég hamar képbe
került. Ekkor jön a tipikus rocksztár mese, a gyerek, akit addig csúfoltak és
kinéztek vett egy rock and roll gitárt – jelen esetben egy basszusgitárt – és
hirtelen helyi rocksztár lesz, akit mindenki tisztel. Egy idő szeretett volna
kitörni a farmvilágból, így fogta magát és elköltözött Los Angelesbe ahol aztán
elkezdődött a „nagy kaland”. Megismerkedett Dave Mustaine – nel, helyi rocker
arcokkal és a drogokkal. David sokáig küzdött drogproblémákkal, először csak a
fűvel, majd később a kemény drogokkal, mint a kokain és a heroin. Bár elmondása
szerint semmi oka nem volt rá, hogy junkie legyen, mert jó családi háttere volt,
sikeres volt, de mégis elkapta a gépszíj. Elmélete szerint minden ember szenved
valamilyen függőségben, csak nem mindenkinek nyilvánul meg úgy, mint a
drogosoknál. Végül hosszú évek után sikerült tisztának maradnia és menedéket
találnia a vallásban, mint olyankor nagyon sok ember. Nagyon tetszett az az
őszinte stílus, ahogy végig elmesélte az életét, minden jó és rossz dolgot
egyaránt. Amit még ötletesnek találtam a könyvben, hogy a fejezetekben
megszólaltak régi barátok és zenésztársak, mint Kerry King a Slayerből, vagy
Mike Kroeger a Nickelbackből. Egy másik ötletes dolog a fejezetek végén lévő
„egy gondolat” című rész, ahol egy – egy gondolatban kifejtette a véleményét
olyan témákról, mint a zene vagy a vallás.
Én örülök, hogy végül David rávette
magát és megírta ezt a könyvet, mert egy elég élménydús életet tudhat maga
mögött. Megéri elolvasni a kötetet, az ember egy intelligens csávó
gondolataival találkozhat, aki megjárta a mennyet és poklot, majd főnixként
felemelkedett a hamvaiból.
Kedvenc idézet: „Give a man a fish, and you’ve fed him for a day. Teach a
man to fish, you’ve fed him for a lifetime.”
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése