Phil Campbell and the Bastard Sons: We're Bastards

Előadó: Phil Campbell and the Bastard Sons

Cím: We're Bastards

Megjelenés: 2020

Tagok:

Phil Campbell - gitár

Neil Starr - ének

Todd Campbell - gitár

Tyla Campbell - basszusgitár

Dane Campbell - dob

Kiadó: Ward Records

Műfaj: Hard Rock 

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.We're the Bastards

02.Son of a Gun

03.Promises Are Poison

04.Born to Roam

05.Animals

06.Bite My Tongue

07.Desert Song

08.Keep Your Jacket On

09.Lie to Me

10.Riding Straight to Hell

11.Hate Machine

12.Destroyed

13.Waves 

Borító: A lemez borítója szerintem nagyszerűre sikeredett, nagyon menő lett, hogy a zenekar magáról használt fel egy grafikát, ami olyan mintha egy régi fantasy könyvből szedték volna ki, amikor a hősök megtérnek pihenni a kemény harc után a kocsmában.

      Phil Campbell neve talán senki száméra sem lehet ismereten, aki egy kicsit jelen van a rockzene világában. Lemmy halála után a Motörhead megszűnt létezni, pontosabban még pörögnek a merchek meg a lemezek, meg a fiókban maradt dolgok, de tényleg már csak a rajongók szívében él tovább a banda, de mondjuk Lemmy nélkül nem is lett volna értelme folytatni. Ezért hát Phil Campbell az egykori Motörhead gitáros összerántotta a fiait, hívtak egy énekes gyereket és megalapította a Phil Campbell And The Bastard Sons zenekart, majd 2020 – ban pedig elő is rukkoltak egy nagylemeznyi slágerrel. 

     A lemez a We’re the Bastards című számmal kezdődik, ami egy tökéletes bemutatkozás a banda részéről, hiszen minden benne van, amit üzenni szeretnének. Remek indítás, egy dögös rock and roll dalról beszélünk remek riff hegyekkel és hatalmas dallamokkal, főleg a refrénben. A Son of a Gun is követi az előző dal sémáját, a zenét tekintve egy enyhén bluesos, klasszikus rock nótáról beszélünk, amit áthat egy nagyon fiatalos életérzés. A Born to Roam az akusztikus gitáros kezdésével először egy laza country nótát jutatott eszembe. Jól hozza a turnézás és utazás közben felgyülemlett érzések leírását, a vágyat, hogy jöjjön a turnébusz és hagyjuk otthon a gondokat, mert vár a második otthon, a színpad. A Destroyed egy rövid Motörhead ízű speed rock nóta, azért érződik hol volt sokáig Phil bácsi helye, hiszen ezt a mocskos rock and roll zubbonyt azóta sem tudta levedleni magáról, de ez így van rendjén, még jó volt egy ilyen dalt hallani. Mire az ötlött a fejembe, hogy oké, ez egy mocskos rock and roll lemez, de azért kíváncsi lennék, milyen egy ballada a Cambell családtól, akkor jött a lemez záródala, a Waves. Egy laza, félakusztikus nótáról van szó, ami egész remekül megmutatja, milyen egy jó rock ballada 2020 – ban, nincs túlcsicsázva, pont ott van a hangsúly, ahol kell. 

    Phil Cambell nem engedte el magát a Főnök halála után sem, sőt egy olyan rock lemezt tett le a fiaival, hogy etalon lehet bármely más rock bandának az egész évtizedben. Remek munka, Lemmy biztos egy whiskeyvel a kézben hallgatja, hogy zenél a barátja, valahol, evilágon kívül. 

Értékelés: 10/10