Előadó: Judas Priest
Cím: Turbo
Megjelenés: 1986
Tagok:
Rob Halford - ének
K.K.Downing - gitár
Glenn Tipton - gitár
Ian Hill - basszusgitár
Dave Holland - dob
Kiadó: Columbia
Műfaj: Metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Turbo Lover
02.Locked In
03.Private Property
04.Parental Guidance
06.Out in the Cold
07.Wild Nights, Hot & Crazy Days
08.Hot for Love
09.Reckless
Borító: A lemez borírója elég érdekesre sikeredett azzal a kifestett
körmű (talán) robotkarral, ami egy joystickkel játszik, mondjuk sokan meg is
lepődtek rajta, de egy ilyen különleges és színes lemezhez pont ilyen borító
dukál.
A világ egyik lenagyobb zenekara, a Judas Priest, az 1980 –
as British Steel és az 1982 – es Screaming for Vengeance nagysikerű lemezek
után egy új irányzat felé fordult. Míg 1986 – ban a thrash metal rázta meg a
világot, olyan nagysikerű, mára klasszikussá vált lemezek jelentek meg, mint a
Metallica Master of Puppets albuma, a Judas Priest egy lazább, szinte diszkós
vonalat vett fel és kiadtak egy elég érdekes lemezt, Turbo címmel.
A lemez rögtön
a címadóként szolgáló Turbo Lover dallal indít, ami egy kicsit sem tipikus
Judas Priest nóta. A lágy dallamok és a még annál is lágyabb gitártémák szinte
sokkolóan hatnak a hallgatókra, nem pont erre számítottak egy Priest lemez
kapcsán. A refrén még úgy ahogy hozza az elvárt szintet, mert egy könnyen
megjegyezhető és énekelhető darab, de hiányzik belőle az a plusz energia, amit
a metal zene ad. A következő dal, a Locked In már egy kicsit jobban hajaz a rockzenére,
legalábbis már jobban érzékelhetőek a torzított gitárok és az erőteljesebb
dallamok, mint az előzőnél. Az Out in the Cold hosszú introja egy kicsit
unalmas volt és csak időhúzásnak állta meg a helyét. Bár egy kicsit később jobb
lett a helyzet, még akkor sem lett az igazi, de legalább egy olyan gitárszóló
volt benne, amire végre felkaptam a fejem, így a lemez közepére. A Wild Nights
Hot And Crazy Days kezdőhangjai, főleg az ének még valami AC/DC slágerre
emlékeztetett, kicsit érdekes volt, de amúgy az egész dal felépítése és
hangulata nagyon hasonlít az ausztrál rockerek zenéjére. A Hot For Love a lemez
egyik legjobb dala lett, úgy sláger, ahogy van, hatalmas buli himnusz lett,
amit bármilyen házibuliban el tudnék képzelni. A lemezt záró All Fired Upnak
van egy enyhe punkos beütése, amitől egy kicsit érdekessé válik a végkifejlett.
Összeségében nézve nem egy rossz Judas Priest lemezről beszélünk, csak másról.
Lehet nem a legjobbkor történt ez a váltás, vagy inkább a thrash felé kellett
volna hajlaniuk, nem tudom. De talán ez így volt jó, így volt szép, végül is
nem rossz a dolog.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése