Judas Priest: British Steel

Előadó: Judas Priest

Cím: British Steel 

Megjelenés: 1980

Tagok:

Rob Halford - ének

K.K.Downing - gitár

Glenn Tipton - gitár

Ian Hills - basszusgitár

Dave Holland - dob

Kiadó: Columbia

Műfaj: Heavy Metal

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Breaking the Law

02.Rapid Fire

03.Metal Gods

04.Grinder

05.United

06.Living After Midnight

07.You Don't Have to Be Old to Be Wise

08.The Rage

09.Steeler

10.Red, White & Blue

Borító: A lemez borítója klasszikussá vált az évek során. Egyes híresztelések szerint az eredeti verzión egy kis vér is csöppent volna a pengére, csak végül vagy a kiadó vagy valaki azt mondta „srácok ezt nem kéne”, így hát egy vérmentes verzióval került a közönség elé a korong.

       Ha valakinek megemlítjük a Judas Priest zenekart, a brit heavy metal úttörőit, nagy valószínűséggel ezt a három lemezt fogja kapásból megemlíteni: Painkiller – ez evidens, már csak a címadó dala akkora sláger, amit azóta sem tudtak nagyon felülmúlni, bár a Firepower album mestermű lett; a Screamig for Vengeance – róla majd később egy külön bejegyzésben; és a mai főszereplőnk, a legendás British Steel lemez. A British Steel 1980 – ban jelent meg, szóval ja, elég erősen kezdték az évtizedet a srácok. 

      A lemez egy direkt, erős hangvételű dallal, a Rapid Fire -rel indít. Erős kezdés, szinte rögtön belecsap a lecsóba, nem kegyelmez a hallgatóknak és hasít, mint a penge a borítón – persze vérmentesen. Ezután sem veszik le a gázpedálról a lábukat a brit zenészek, hiszen a saját himnuszuk következik a sorban Metal Gods címmel. Kicsit érdekes, hogy Rob pont a Metal Godsról énekel, Petőfi sem a hős lázadóról írt, aki aztán eltűnik, hanem az anyja tyúkjáról, de ez most lényegtelen, ne is firtassuk tovább, mert elveszik az érettségi diplomám. Rögtön harmadiknak jön a lemez legnagyobb slágere, az örök klasszikus Priest dal, a Breaking the Law, minden lázadó himnusza. Egy másik nagy sláger is felkerült erre a lemezre, a Living After Midnight nóta, ami egy vicces eset közben keletkezett, már Rob aludt volna, mikor a zenekar pár tagja még igencsak elemében volt és hát nyomták az örömzenét. Körülbelül ennyi az anekdota. A lemezt a Red, White And Blue című dal zárja, aminek van egy himnikus, ünnepies hangvétele, egy szép lezárása egy mondhatni csodálatos lemeznek. 

     Szerintem mindenki számára világos, miért lett ez a lemez az egyik örök klasszikus Judas Priest lemez. Nagyot és maradandót alkottak a srácok, egy olyan lemezt, amit bármikor szívesen hallgat az ember. 

Értékelés: 10/10