Judas Priest: Defenders of the Faith

Előadó: Judas Priest

Cím: Defenders of the Faith

Megjelenés: 1984

Tagok:

Rob Halford - ének

K.K.Downing - gitár

Glenn Tipton - gitár

Ian Hill - basszusgitár

Dave Holland - dob 

Kiadó: Coumbia

Műfaj: Heavy metal 

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Freewheel Burning

02.Jawbreaker

03.Rock Hard Ride Free

04.The Sentinel

05.Love Bites

06.Eat Me Alive

07.Some Heads Are Gonna Roll

08.Night Comes Down

09.Heavy Duty

10.Defenders of the Faith

Borító: A lemez borítója szerintem minden Priest rajongó számára ikonikussá vált az évek során, hiszen nem mindennap lát az ember egy ilyen robotot, ami a trójai falóval ellentétben jó dolgokat rejt.

      A klasszikus heavy metal nagy öregei, a Judas Priest a ’80 – as években is ontotta magából a jobbnál jobb anyagokat, gondoljunk csak a Screaming lemezre, persze sor került a sok rajongót megbotránkoztató Turbo albumra is. De ezek között megjelent egy igen színes lemez és most nem éppen a borítójára gondolok, bár arra is illik ez a leírás. Ez volt a Defenders of the Faith album. 

      A lemez a Freewheel Burning dallal indít, ami egy igazán pörgős és gyors dal, ami hordozza magával a jellegzetes Judas Priest ízeket. Mondjuk abban az időben nem is voltak menők a lassú dalok, hiszen a thrash metal akkor kezdett kibontakozni, a Metallica már a második lemezénél tartott, a Slayer is már feltűnt a színtéren, így hát ezt hozta magával a kor. Ezt követi a Jawbreaker, ami ugyancsak egy energikus dal, Rob bécsi hozza a megszokott formáját a hatalmas sikolyokkal. A Rock Hard Ride Free ikonikus és hangzatos introja rögtön beleég az ember agyába, hiszen valami mágikus úton követik egymást a hangok. A lemez egyik legnagyobb slágere a Love Bites, ami a mai napig fent van a dallistán a koncerteken, egy megunhatatlan tétel. A Some Heads Gonna Roll is az energikus tételek közé sorolható, remek dallamok vannak benne, jó a zenei alap is, igazán remek nóta. A Night Comes Down lassan indul be, egy balladának indul, majd a vége felé jön az átváltás és bumm egy remek heavy metal dal lett belőle. A lemezt a címadó zárja, egy másfél perces kavalkád, amit őszintén nem igazán tudtam értelmezni, de jó az úgy a végére. 

     Ezek után csak annyit árulnék még el, hogy ez amúgy az egyik kedvenc Priest lemezem – persze csak a Firepower és a Painkiller után -, minden dal sláger rajta és van egy olyan egyedi megszólalása, ahonnan rögtön felismeri az ember. 

Értékelés: 10/10