Moby Dick: Körhinta

Előadó: Moby Dick 

Cím: Körhinta

Megjelenés: 1992

Tagok:

Schmiedl Tamás - ének, gitár

Mentes Norbert - gitár

Gőbl Gábor - basszusgitár

Rozsonits Tamás - dob

Kiadó: EMI

Műfaj: Thrash metal 

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Múló álom

02.Gumiszoba

03.Gazember

04.Legyél jó

05.Kártyavár

06.Körhinta

07.Rohadt dolog

08.XX. századi ima

09.A mesének vége

10.Legyél hepi

      A magyar thrash színtér koronázatlan királyai, az egyik legnagyobb hatású magyar csapat, a Moby Dick, 1992 – ben kiadta egyik legsikeresebb lemezét, ami mára már igencsak kinőtte magát, ez volt a Körhinta. 

      Elég ránézni a dallistára, és rögtön szembeötlik a dolog, hogy a lemez egy olyan klasszikus nótával indít, mint a Múló Álom. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a dalt, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel a dologgal. Smiciék elég erősek voltak abban, hogy olyan dalokat írjanak, ami évtizedekkel később is aktuálisak, hiszen ma is az van, hogy „nem engedik, hogy fájjon, életem egy múló álom” vagy „nincs baj, csak ég a ház”. A lemezre egy feldolgozás is került, a Hobo Blues Band Gazember című száma. Ismerve az eredeti dalt, volt ötletem, hogy mire számítsak, de mindenképp felülmúlták a számításaim, és egy tetszetős feldolgozást rittyentettek össze a bálnás srácok, őszintén szólva szívesebben is hallgatom, mint az eredetit. A Legyél jó egy igencsak lassú dal lett, mondhatni a lemez balladája, és az egyik kedvencem a lemezről. Nem feltétlen rossz az, ami fura és ezt ez a dal is jól bizonyítja. A XX. századi ima is azok a dalok közé tartozik, ami sajnos vagy nem sajnos, de inkább sajnos, ma is nagyon aktuális, simán kiadhatnák még egyszer a dalt a srácok XXI. századi ima címmel, hiszen az emberek nem változtak, sőt nagyon elmentünk egy igen romlott irányba. De közben nem csak a mesének van vége, ahogy az utolsó előtti dal címe is mutatja, hanem a lemeznek is. A lemezt a Legyél hepi! című dal zárja, ami nekem egy másik Moby Dick zárótételt juttat eszembe, méghozzá a Kegyetlen évek zárótételét, a Köszönöm, jól vagyok című dalt. Amúgy ez már megszokott dolog, hogy a Moby Dick néha becsempész egy kis hunglisht a lemezeibe, ami szerintem egy elég egyedi dolog volt a színtéren. 

     Egy újabb thrash klasszikust vehettem górcső alá, és ahogy elnézem, valószínűleg az összes Moby Dick lemezre sor kerül szépen lassan. Remélem még egy jó pár Moby Dick lemezről számolhatok be ezután is, de addig is, mindig jól esik elővenni a korai anyagokat. 

Értékelés: 10/10