Randy Blythe: Dark Days

Cím: Dark Days - A Memoir

Szerző: D. Randall Blythe

Kiadó: Da Capo

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 496

ISBN: 9780306825095

     Randy Blythe nevét szerintem senkinek sem kell bemutatnom, aki egy kicsit is jártas a metal körökben. A Lamb of God zenekar frontembereként tett világszintű hírnévre, a keményzene egyik alapembere. Az évek során több könyvet is kiadott már, többek között verses kötete és önéletrajzi kötete is jelent meg Dark Days címmel. Bár soha nem igazán szívleltem a Lamb of God zenéjét, úgy gondoltam, azért elolvasom Randy önéletrajzát, mert egy intelligens, gondolkodó embernek ismertem meg az interjúkból. 

     A könyv rögtön azzal kezdődik, hogy Randy – t Csehországban le akarják csukni, egy kétéves gyilkosság vádjával, amit feltételezhetően nem is ő követett el, hanem egy baleset volt. A könyv felütése rögtön arról szól, milyen volt a cseh rendőrségen, hogyan szerzett ott, idegenben ügyvédet, milyenek voltak a rendőrök. Az első fejezetek egy másik fontos témája pedig Randy legnagyobb démonja, az alkoholizmusa. Mr. Blythe hosszú évekig volt aktív alkoholista, elmondása szerint az utolsó pillanatban állt le az alkohollal, mielőtt végzetes tragédia lett volna belőle. Randy elmondása szerint most tiszta, de ő még alkoholista. Innen is látszik, hogy egy intelligens emberről van szó, hiszen tudja, hogy nincs kigyógyult függő, csak ideig – darabig tiszta és próbálja elkerülni a sorsát, hogy visszaessen oda, ahonnan nagy nehezen kilábalt, a saját földi poklából. Majd ezután visszaváltunk a bebörtönzés témájához, egy fejezet szól arról, hogy Randy hogyan emlékezik vissza arra bizonyos május 24. – re, amikor a baleset történt (amúgy ezen a napon történt Paul Gray, a Slipknot egykori basszusgitárosának a halála, szomorú nap a metal történelemben). Egy mondhatni normális koncertnap, városnézéssel és balesettel. Mivel nem voltam ott, így csak annak tudok hitelt adni, amit Randy a könyvben elmond, és az elmondása szerint nagyon rossz volt a biztonság, effektív nem volt sem kordon, sem biztonsági ember és az emberek a színpadra ugráltak. Így nem csoda, hogy valaki komoly sérüléseket szedett össze. Az érdekesebb fejezetek közé tartozik, amikor Randy elmeséli az első napját a Pankrácban, a cseh börtönben, ahol összebarátkozik a mongol Dorjjal. A Pankrác amúgy egy történelmileg elég különleges hely, a nevét Szent Pongrácról kapta, aki mártírhalált halt Rómában. A náci megszállás alatt a börtön kínzóhelységként működött, majd jött a kommunizmus, amikor visszakapta a börtön szerepét, és azóta is annak használják. A könyv egyik legszomorúbb fejezete talán a harmadik rész felvezetése, ami a gyermek elvesztéséről szól, hiszen Randy elvesztette a kislányát a születése után. Tényleg az a legszomorúbb dolog a világban, és egy olyan dolog, amit soha nem lehet feldolgozni. A harmadik rész nagyjából a tárgyalásról szól és Randy szabadulásál. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy végül ki sikerült hozni, hogy nem Randy volt a hibás, és tényleg egy baleset volt. Persze örökké ott marad a lelkiismeretfurdalás, hogy leállhatott volna a show, meg a trauma, hogy börtönbe kellett lennie egy olyan dolog miatt, amit nem is ő követett el. 

     Igazából ez egy könyv egy trauma feldolgozásáról, a terápia egy része. Nem egy tipikus önéletrajz, nincs benne a boldog gyermekkor, a fiatalság, ebben tömör trauma van, egy feldolgozandó történet. Nehéz olvasmány a humoros részek ellenére is azért egy kicsit megviseli az embert. Igazából nem bántam meg, hogy elolvastam, egy életre szóló lecke van benne, és bizony bennem is átértékelődött néhány dolog az élettel kapcsolatban. 

Kedvenc idézet: "It’s hard for me to explain how uncomfortable I feel when someone describes me as a rockstar."

Értékelés: 8/10