Cím: AC/DC
Szerző: Classic Rock Special Edition
Kiadó: Future Publishing Ltd.
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 150
A metalnak és a rockzenének befellegzett. Pont. Vagyis ezt
mondják. Mégis napról napra jönnek elő a friss, fiatal zenekarok, egyre több
zenész ragad tollat magával és írja le visszaemlékezéseit, vagy havi szinten
jönnek ki a különböző magazinok a témával kapcsolatban. A Classic Rock magazin
elég nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen úgy döntöttek, hogy egy sorozat
keretei belül bemutatják a nagy, híres, korszakalkotó zenekarok történetét,
korabeli képekkel és sztorikkal. Az első ilyen magazin, ami a kezembe került az
ausztrál fenegyerekeket, az AC/DC – t mutatta be. Elég nagy rajongója vagyok a
bandának, szeretem őket hallgatni, és élvezem, ahogy bár öregen, de nem
megtörten nyomják a rock and rollt.
Már a magazin borítója felkeltette a
figyelmem, hogy egy fekete – fehér példánya került ki a Highway to Hell
lemezről ismert zenekari fotóval, ami szerintem a zenekarról készült
leghíresebb kép. A sztori rögtön Bon Scott (1946 – 1980), az zenekar volt
énekese, előéletével kezdődik, milyen zenekarokban zenélt az AC/DC előtt,
hogyan került kapcsolatba a srácokkal stb. Ezután ugrunk is a ’70 – es évekbe,
és a megjelent lemezeken keresztül ismerjük meg a zenekar történetét különböző
cikkeken keresztül. Egy elég hosszú cikk vezeti fel a ’80 – as éveket, ami Bon
Scott tragikus halálával kezdődött. 1980. február. 19. – én az énekest egy
autóban találták meg holtan. A halál oka: alkoholmérgezés. Azt mindannyian
tudjuk, hogy milyen nehéz, ha egy zenekar elveszti a hangját, ha elveszti az
ikont, akit eddig egybekötöttek a zenekarral. Egy ilyen kezdettel indultak neki
a srácok az új évtizednek, de mint azt tudjuk ekkor kaszálták be a legnagyobb
sikerüket az új énekessel, Brian Johnsonnal, a Back In Black album kapcsán. A
Back In Black és a For Those About To Rock elég terjedelmes cikket kaptak, de
ez nem csoda, hiszen a két legsikeresebb lemezükről beszélünk. A ’90 – es évek
rögösen indult a bandának, bár Malcolm soha nem volt nagyivó, a folyamatos
piálást nem vetette meg, ezért rehabra kellett menjen, a helyét a koncerteken
az egyik unokatestvére vette át, szóval családban maradt a gitáros poszt. A Bon
Scott eset után a srácok nagyon odafigyeltek az alkoholproblémákra, nem akartak
még egy barátot ily tragikus módon elveszteni. A kétezres évek elején úgy tűnt,
hogy leszállópályára ért a zenekar, de a 2008 – as Black Ice albummal majd még
inkább a 2014 – es Rock or Bust albummal visszatértek a csúcsra (erről nem szól
a folyóirat, de 2020 – ban egy gigaerős albumot hoztak össze a srácok Power Up
címmel, ami simán felér a Back In Black mellé). Nagyjából ennyivel véget is ért
a zenekari sztori, még van egy fejezet Brianről, az Axl/DC – ről, a 30 legjobb
AC/DC dalról és a kedvencem, 20 vicces, illetve különleges tény a zenekarról.
Teljes
mértékben megfogott, hogy így 150 oldal terjedelemben korabeli fotókkal
mutatták be a történetet. Alig várom, hogy mondjuk a Metallicaról vagy a Guns
and Rosesról kapjam meg a kiadványt, mert igazán minőségi munka.
Kedvenc idézet: „Angus was the player to be honest. He was always the
showmanof the two of us when we were kids.”
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése