Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings

Előadó: Dream Theater
Cím: Black Clouds & Silver Linings
Ár: 2600 ft
Megjelenés: 2009
Tagok:
John Petrucci- gitár
Jordan Rudess- billentyű
James LaBrie- ének
John Myung- basszusgitár
Mike Portnoy- dob
Kiadó: Roadrunner
Csomagolás: Jewel case
Műfaj: Progresszív metál
Dallista: 
01.A nightmare to remember
02.A rite of passage 
03.Wither
04.The shattered fortress
05.The best of times
06.The count of  Tuscany
Borító: A lemez borítója olyan mint maga a lemez, progresszív. Tele van pakolva mindennel amivel csak lehetett: elefánt, egér, gyerek stb. Nem mondom mert nagyon pofásra sikeredett, én a borítóra kaptam fel a figyelmem...Igen sokat számít a borító.
A nightmare to remember: A dal egy nagy mennydörgéssel kezdődik, ami egy kicsit megmutatja a dal hangulatát. A dal John Petrucci autó balesetéről szól, amit gyerekkorában szenvedett. A dal hozza a szokásos DT formát. Nehéz eltalálni hol is van a vége igazán, mivel annyi riff van benne, mintha 3-4 szám lenne.
A rite of passage: A következő szám már egy kicsit lazábbra sikeredett. A dallamok is sokkal jobban sikeredtek, sokkal megjegyezhetőbbek. A gitár témák se annyira feszesek. Sokkal élvezhetőbb dal.  A dal témája a szabadkőművesség.
Wither: Abszolút kedvenc. Nagyon tetszik az az akusztikus gitár téma amivel indul. De ami tényleg mesterművé teszi az a refréneknél való bedurvulás és a gitárszóló. A dalt teljes egészében John Petrucci írta és az ő alkotói válságáról szól. Ha egy embernek ilyen az alkotói válsága akkor teljesen megéri az az állapot.
The shattered fortress: Ez a dal egy elég különös tétel, mivel nem csak úgy tűnik, hogy több részből áll, hanem abból is áll. A dal a befejező része a  ,, 12  lépéses szvit''-nek ami Mike Portnoy alkoholproblémájáról szól. Ebben a dalban található az utolsó három rész.
The best of times: A következő dal témája elég szomorú. Mike  Portnoy írta az apjának, aki elvesztette a harcot a rákkal szemben. A dal ugyancsak egy akusztikus intrót kapott, ami érzékelteti, hogy egy szomorú témával állunk szemben.  Nekem valahogy a Metallica Nothing else matters száma jut róla eszembe. A dallamai viszont vidámnak hangzanak,de az csak a látszat. Ami újra visszahozza a szomorkásabb hangulatot az a hegedűjáték és a gitárszóló.
The count of  Tuscany: A lemez leghosszabb tétele. Ahogy a cím is mutatja egy toszkánai találkozásról szól. Újabb akusztikus intró, meg egy kis hegedű. Ez a dal tökéletes zárótétel, jobb nem, is lehetett volna.
Értékelés: 10/10