Metallica: Through the never

Előadó: Metallica
Cím: Through the never
Ár: 5900ft
Megjelenés: 2013
Tagok:
James Hetfield- ének, gitár
Lars Ulrich-dob
Kirk Hammet-gitár
Robert Trujilo-basszusgitár
Kiadó: Blackened
Csomagolás: Jewel case
Típus: Koncert lemez
Műfaj: Thrash metal
Dallista: 
CD 1
     01.The ecstasy of gold
     02. Creeping death
03.For whom the bell tolls
04.Fuel
05.Ride the lightning
06.One
07.The memory remains
08.Wherever I may roam
CD2
01.Cyanide
02....And justice for all
03.Master of puppets
04.Battery
05.Nothing else matters
06.Enter sandman
07.Hit the lights
08.Orion
Borító: A borító nagyon egyszerű. A fekete és a piros színek uralkodnak rajta. A középen elhelyezkedő ,,never'' szót áthúzó Metallica logó nagyon jól mutat.

The ecstasy of gold: A lemezt egy kis filmzene indítja, méghozzá a Jó, a rossz és a csúf filmzenéje. A zenét a banda inrtóként használja.
Creeping death: A srácok nem sietnek egyből egy kemény thrash dallal indítanak  a  Ride the lightning albumról. A dal nagyon pörgős, amint ezt a srácoktól megszokhattuk. A dal témája a pestis halál. Nagyon jó hallani a dalokban a közönség hangját is. Egész más hangulatot ad neki.
For whom the bell tolls: Marad a Ride the lightning album, és arról az egyik leghíresebb dal. A dal egy tisztelgés az elesett katonákért, akik sokszor értelmetlen dolgok miatt halnak meg. A közönségnek  itt is nagy hatása van a dal karakterisztikája kialakításában.
Fuel: A Load- ReLoad korszak egy bukás volt a Metallica pályafutásában. De ebben a vészes időben is születtek nagyon jó dalok. Az egyik ilyen a Fuel. A Metallica-ra nem nagyon jellemző az, hogy autókról, nőkről írjanak dalt, de ez az egy kivétel. Nagyon jó a dal dinamikája, gyors, pörgős és könnyen megjegyezhető.
Ride the lightning: Visszatértünk a Ride the lightning albumra, méghozzá a címadó dalhoz. Őszintén szólva én jobban örültem volna egy Fade to blacknek, de ezen a koncerten a srácok inkább a gyorsabb dalokat válogatták össze. A dal témája a villamosszék általi halál. A felvételben megjelenik a szokásos Metallica probléma, hogy hirtelen elromlik a Hetfield mikrofonja. Vajon mennyire véletlen ez?
One: A Metallica egyik legismertebb dala. Az első dal amihez klippet is készítettek, és ,, eladták magukat''. A dal egy kb. egy perces puskaropogtatással, és robbantásokkal indul, ami a háborúra emlékeztet minket. A dal akusztikus intója nagyon fülbe mászó és jól is szól. A dal egy elég komor témát dolgoz fel: egy katona sorsát aki egy robbanóaknára lépett és elvesztette az érzékszerveit. A dalt egy film ihlette.
The memory remains:  Az utolsó dal a koncerten amit  a ReLoad lemezről játszottak. Szerintem a leghíresebb számuk arról a lemezről. Az indító riffek és a dallamok hamar képesek a fülbe mászni.
A témája, hogy történhet akármikor akármi, az emlékek mindig megmaradnak. Ami  a legjobban megragad ebben az élő verzióban, az a közönség kórusa. Valami elképesztően szól.
Wherever I may roam: Végre elérkezett a pillanat: egy dal a Black albumról. Mikor először láttam a tracklist- et akkor azt gondoltam, hogy ez a szám helyett egy Unforgiven jobb lenne. De hallgatva a lemezt rájöttem, hogy ez volt a legjobb választás. A hangulata sokkal jobban illik ide, mint ahogy az Unforgiven-é illene.
Cyanide: Az egyetlen dal a 2008-as Death Magnetic lemezről. Választásnak nagyon jó volt, mivel egy kemény thrash tételről van szó, a közepén pedig ott van egy lassabb dallamosabb rész, ami még élőben jobban szól mint a stúdióban.
...And justice for all: Jöhet egy kis progresszívitás. Ezt a progresszív zenét még  a Dream Theater is megirigyelné. Gyönyörű akusztikus intróval indul, majd később bedurvul. A szövege teljesen leírja a világunkat, hiszen tudjuk: nincs igazság.
Master of puppets: Most jön  a buli (egyik) csúcspontja. Az 1986-os lemez címadó dala. A Master of puppets-et mindegy, hogy stúdióba vagy élőbe játszák ugyanolyan veszett jó. Nem lehet nem szeretni. Ha valaki megkérdezné mi az a thrash, ezt a számot hallgatattnám meg vele.
Battery: Még egy Master of puppets-es dal. Azon  a lemezen nincsenek rossz dalok. Nem lehet megkérdőjelezni, hogy a Metallica azzal  a lemezzel beírta magát a történelem könyvekbe. Nagyon sajnálatos ami Cliff-el történt, az ő játékával lenne az igazi.
Nothing else matters: Elérkezett a várva várt pillanat:  a Nothing else matters. Kirk szólójával kezdődik. Nem tudom improvizál-e de imádom azt a szólóját. Amióta meghallottam ezt az élő verziót a dalból, azóta csak így szeretem igazán hallgatni. Én James hangját sokkal erősebbnek és magabiztosabbnak érzem ebbe a verzióba. De ízlések és pofonok.
Enter sandman: Ahogy azt megszokhattuk, jöhet az Enter sandman. Feldördül a jól csengő intró és indulhat a tombolás. Ez a dal sose fog kimenni a divatból. Amíg lesznek metál zene rajongók addig ez a dal élni fog.
Hit the lights: Jöhet egy kis adag a kezdeti Metallic-ból. A dal az egyik legpörgősebb dal a lemezről és az egyik legjobb Kill 'em all nóta.
Orion: Így a végére a srácok elnyomnak egy kis instrumentális zenét, egy 8 perces monstrumot. Élvezet minden egyes hangja. A koncertlemezekben sokszor eltűnik az élmény a sok után csiszolás miatt. De hála az égnek a srácok mindent természetesen hagytak, ezért nagy taps jár nekik!
Értékelés: 10/10