Cím: How much blood would you sheld to stay alive?
Ár: 1999ft
Megjelenés: 2017
Tagok:
Püski László- gitár
Jósa Tamás-ének
Szabó Csaba Zoltán-dob
Illisz Ákos-basszusgitár
Kiadó: Nail Records
Csomagolás: Digipackos
Típus: Stúdióalbum
Műfaj: Thrash metal
Dallista:
01.Setting the example
02.Hidden desire
03.The saw
04.Lifebringer
05.Don't say a word
06.Last man standing
07.Two minutes of hate
08.Bonded by leeches
09.In my slaughterhouse
10.Bulletproof
11.To wonder...
12....After a kill
Borító: A borítót a híres művész Sallai Péter alkotta. Nem mondom igazi mestermű is lett. Nagyon szeretem nézni, olyan gyönyörű, és kemény is egyben, mint a zene amihez tartozik.
Setting the example: Ez a ,,dal'' tekinthető a lemez intrójának. Az elején szépen csengő akusztikus gitárok szólnak, ami majd átvált kemény thrashbe. Az ének helyett egy prózai szöveg van, méghozzá John Doe monológja a Hetedik c. filmből.
Hidden desire: A dal egy nagyon gyilkos témával indul. Nagyon hiányzott már egy ilyen tiszta thrash lemez a magyar metal történelembe. A dallamok a helyükön vannak. A tiszta éneket dögös hörgés helyettesíti. A dalban fellelhetőek valami elképesztő szólók.
The saw: Sokkal dallamosabb introval kezdődik mint az előző. A kemény hörgés megmaradt, viszont ebben a dalban megjelent a tiszta ének is. A gitárok zúznak, a dobok hasítanak. Igazi thrash darab.
Lifebringer: Újabb gyilkos darab. A gitárok egy kicsit dallamosabbak lettek, viszont megtartották. Ez talán a lemez leggyorsabb szerzeménye is. Jobb ha koncerten a show elején játszák. Olyan szóló van benne, hogy azt még a Slayer is megirigyelné. Szép munka srácok!
Don't say a word: Egy kicsit lassabb dal, mint az előzőek. Talán ez a lassabb ritmus még sokkal komorabbá teszi ezt a dalt. Van egy enyhe Metallica íze a dalnak, de csak a fanatikusok veszik észre. Máskülönben pedig egy tök jó, komplex dal.
Last man standing: Egy felbontásos gitártémával indul, majd később becsatlakoznak a dobok. Nem kell aggódni, egy nagyon kemény dal lett a végén. Azért az nagyon tetszik, hogy váltakozik a szaggató riff és az a felbontás. Ez a koncepció ad neki egy olyan harmóniát ami tényleg keményé teszi a dolgokat.
Two minutes of hate: Ebbe a dalban érzek egy jó nagy adag Metallica ízt. Ami viszont megadja az Arcahic ízt az pedig a dallamok és, hogy az ének mellett vannak bekiabálások. Ezzel rátették a kézjegyüket. Bár a dal címe két perc gyűlölet, ahhoz képest a dal majdnem négy perces.
Bonded by leeches: Újra visszatér a felbontásos intro. Szerintem nagyon jól áll a srácoknak, hogy ilyen elemeket vegyítenek bele a színtiszta thrash zenébe. A verzében a dallamok nagyon nyersek és vadak. Viszont a refrénbe nagyon jó tiszta ének van.
In my slaughterhouse: Az egyik legkeményebb dal a lemezen. Ilyen nyers dallamokat még Tom Araya is irigykedve hallgatna. A szóló meg egyenesen káprázatos. Amit abból a gitárból kihoztak az valami csoda, egy erőteljes fülorgazmus.
Bulletproof: Az elején emberek okozta moraj, valamint a háttérben a gitár hallatszik. Majd beindul a dal, ami rohadt jó groove-okkal indít. A dal viszonylag lassú, jobban illene egy groove, vagy egy death lemezen. Nem mondom rohadt jó szám, tetszik a lazasága, de talán jobb lett volna ha a végére hagyják.
To wonder...: Egy akusztikus szám. Az egyetlen instrumentális tétel a lemezen, ami tekinthető az utolsó dal intrójának is.
...After a kill: Már az előző dallal is vezették fel a lemez végét. Számomra van egy kis Amon Amarth íze, ami nagyon feldobja ezt a dalt. Nagyon tetszik benne az az északi íz, amit képvisel ez a dal.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése