Cím: Substance
Ár: 1999ft
Megjelenés: 2018
Tagok:
Ritzel Ani-ének
Kelemen Gergő-basszusgitár
Kőmíves András-dob
Gurka László-gitár, billentyű, vokál
Kiadó: Nail Records
Csomagolás: Jewel case
Típus: Stúdióalbum
Műfaj: Gotic metal
Dallista:
01.Shortcut To Hell
02.Blue-Blooded Monster
03.Manhunt Safaris
04.Existence
05.Black Grain
06.Infectious Substance
07.White Room
08.Break Away
09.Black & White
10.Televised
Borító: A borító egyszerű és nagyszerű. Fehér háttér és a kopár faágak. Elég pofásan néz ki, viszont a zene nem lesz majd ilyen egyszerű.
Shortcut To Hell: A lemez kíméletlenül indul. A gitár nagyon le van csupaszítva (ráadásul a hangolás is elég lent van), így egy nagyon kemény és karcos dalt kapunk. Viszont azért vannak kis finomító gitárhangok is a dalban. Ani hangja nagyon szerethető, nem túl vékony, tökéletes női metálhang.
Blue-Blooded Monster: Itt már nem azt a teljesen lecsupaszított gitárintrót kapjuk. De aggodalomra semmi ok, majd a dal további részében visszatér. Az intronak elég keleties íze van, ami nagyon adja a dolgot. Ani továbbra is jól hozza a formáját, kemény csaj.
Manhunt Safaris: Végre egy nagyon jó kis szólós intro. Továbbra is tartja azt a keleties világot, mint az előző dalban, csak még intenzívebben. Ebben a dalban Ani is jobban kiereszti a hangját, főleg a refrénben. Tiszta fülorgazmus a dal. Nagyin tetszik,hogy a verzék alatt nagyon kihallatszik a basszusgitár.
Existence: Na lássuk miből élünk...ööö... létezünk még. Újfent csupasz szaggató gitártémával állunk szemben. Az előző két dal után még szinte hiányzott is. Ezt a lemezt a nyerssége miatt lehet igazán szeretni (na meg a frontcsaj hangjáért).
Black Grain: Vissza kelethez. Egyre jobban bejön, ahogy ezt a koncepciót alkotják a dalok. Hol a csupasz, nyers hangzás van jelen, hol a keleti ízek vannak a topon. A dalok nagyon egymásra épülnek, sokszor nehéz is megkülönböztetni őket egymástól.
Infectious Substance: Egy kis változás jön, a papírforma megtört. Az introban (végre) nem a gitáron van a hangsúly, hanem a lüktető basszuson. Viszont ami a dal erőssége, hogy ebben a dalban vannak az egyik legjobb dallamok.
White Room: Ez az egy szám valahogy nem úgy jött be. Az introjába ugyancsak a basszusgitár uralkodik, de itt zavaróbb módon, mint az előzőben. A dallamok is olyan érdekesek. Ezzel a dallal olyan, mint nélküle. Lehet valakinek meg pont ez a kedvence, de nekem ez nem passzol.
Break Away: Az inrója rohadt jó, imádom. Elég dallamos, elég fogós ahhoz, hogy tökéletes indítás legyen. De nem csak az indítás tökéletes, hanem maga a dal is.
Black & White: A dalban lévő dallamok egy nagyon kicsi része egy Papa Roach dalra emlékeztetett. De ahogy elmúlt az az egy-két másodperc visszatértem a Dharma világába, ami nagyon nem hasonlít a Shaddixék által felépített világhoz. A dallamok jók, a gitár zúz.
Televised: A dalnak mintha lenne egy kis nu metal feelingje. Sokkal pörgősebb, sokkal dallamosabb mint az előzőek. Ha nem is 100%-os nu metal nóták, de valahol nagyon mélyen érződik benne az az íz. A lemez rohadt jól sikerült. Nagyon egyben van, talán még túlságosan is. Egy idő után kezd monoton lenni, de akkor jönnek az olyan dalok, mint az Infectious Substance, vagy a Televised.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése