Szerző: Ian Fraser Kilmister és Janiss Garza
Kiadó: Helikon Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 236
ISBN: 978-963-227-776-9
Szerintem nem létezik olyan rocker, aki még nem hallott Lemmy-ről. A Motörhead frontemberéről több könyv is jelent meg az évek során. A White Line Fever egy egész kompakt kis könyv lett. A könyv a Lemmy születésétől egészen 2002-ig meséli a történetet, majd az utószóban olvashatjuk, hogy mi történt Lemmy-vel egészen a 2015. december 28-i haláláig.
Nagyon örülök, hogy Lemmy a gyermekkoráról is mesél a könyvben, a családjáról, a barátairól, a helyről ahol felnőtt. Tetszik, hogy nemcsak a sikereit írja le, hanem a bukásokat is. Nemcsak arról ír, hogy milyen jó kis üzlet ez a Rock and Roll, hanem arról is, hogy rengeteg nehézségen kellett átküzdje magát az évek során. Betekintést enged a zenekar mindennapjaiba, a lemezek elkészítésébe, a koncertekbe. Rengetek vicces és elképesztő történet hallható ebben a könyvben: drogok, piák, nők váltakozása.
De az eszeveszett story-k mellett, azt is megtudhatjuk, hogy Lemmy egy nagyon intelligens és gondolkodó ember volt. Egy-egy helyen leírja gondolatait a társadalomról, a világunkról de nem akármilyen módon. Annak is örülök, hogy a könyvben nagyon sok kép van mellékelve, már Lemmy gyermekkorától kezdve egészen a látványos színpad képekig.
Mindezek mellett azért van egy kis kivetni valóm is a könyvben. Az első, hogy túl rövid. A könyv csak 236 oldalas (+ képek), eltudtam még viselni egy-két szaftos storyt. A másik dolog pedig, hogy túl hosszan írja le az akkori zenei szcénát, ami egy idő után egy kicsit zavaró.
Végezetül, nagyon örülük, hogy elolvastam ezt a könyvet, nagyon jól bemutatja a Motörhead storyát, de mégsem lehet rá azt mondani, hogy ez egy Motörhead biográfia, hanem hű marad Lemmy élettörténetéhez.
Kedvenc idézet: ''Részben a zene miatt határoztam el, hogy gitárt fogok, de a csajoknak legalább hatvan százalék szerepük volt abban, hogy játszani akartam.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése