Cím: Building Bridges
Ár: 1999ft
Megjelenés: 2018
Tagok:
Vári Gábor-ének, gitár
Mezey Balázs-gitár
Bajusz Péter-basszusgitár
Rácz András-dob
Kiadó: Edge Records
Csomagolás: Jewel case
Műfaj: Groove metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Free-fall
02.The door that never opened
03.Silent observer
04.Purge yourself
05.Stranded and confined
06.What does the beast say?
07.Building bridges
08.Hate is not a part of me
09.The remedy engine
Borító: A borító egy kissé érdekesre sikerült. Nem a legszebb borító amit valaha láttam, de egy biztos: feltudja kelteni az ember figyelmét, már csak a fehér és arany színek miatt is.
Free-fall: Az első pár másodperc nem nagyon hozza a Groove metal feszességét, hanem csak a punk zavarodottságát. Mindenhonnan szól minden egy nagy össze-visszaság az egész. De az a bizonyos néhány másodperc után bedördül az igazi zene. A zenei alapok jók lettek, feszes dob, veszett gitárok, pont ahogy azt kell.
The door that never opened: Ebben a dalban már sokkal jobban érződik a Groove íz, mint az előzőben. A Vári Gabi hangja pedig meglepően jó. Először a Gabit egy Honeybeast (!!!!!!) koncerten láttam, mint gitáros. Majd nemsokkal később pedig a Hammerworldba láttam, hogy mi lesz a következő havi melléklet, és hirtelen beugrott, hogy ezt a srácot láttam már valahol. Elég érdekes, hogy szabadidejében a Honeybeast gitárosa (ami ugye egy pop zenekar), de közbe pedig egy Groove metal zenekart vezet (meg ugye producerkedik). A dalt nagyon eltalálták, a dallamok tökéletesek, semmi panaszunk nem lehet rá.
Silent observer: Nem tudom, hogy hogy van ez, de ahogy haladunk előre a lemezzel, egyre jobbak lesznek a dalok (és egyre groove-osabbak is). Ez az egyik kedvenc dalom a lemezről. Amilyen dallamokat írt hozzá a Gabi, az valami csoda. Örülök, hogy nagyon jól kihallatszik a két gitár, de nem nyomja el a sem a dobot, sem a basszust.
Purge yourself: Ez a dal egy színtiszta groove dal. Az zenei alapjai pont olyanok, mintha egy groove-laborba állították volna össze a groove-professzorok. Annyira intenzív a dal (meg az egész lemez is), hogy sehonnan sem hiányoznak a komoly hörgések. Az oké, hogy a vokálok szintjén hallatszik itt-ott egy kis hörgés, de a fő énekből sehol sem hiányzik, és ez nagy szó egy groove lemeznél.
Stranded and confined: Egy kicsit elmegyünk egy lágyabb témára. A ''lágyabb'' talán rossz szó, mivel megmarad a zene keménysége, viszont nem olyan feszes, mint az előző dalok, viszont itt kapunk egy kis hörgést színezésként.
What does the beast say?: A legrövidebb dal a lemezen. Az introba feltűnik egy ilyen crunchosabb, de félelmetesebb téma, így nem csak a címbe, de a zenébe is belekerült a fenevad. Van egy enyhe Hardcore íze is a dalnak, simán elmenne egy Don Gatto számnak is. Ez nem ront a lemez minőségén, sőt még színesíti azt.
Building bridges: A címadó dal egy igazi groove ballada. Ilyesmit még nem is nagyon hallottam ezelőtt, de nagyon bejön a dolog. A zenei alapok megmaradtak groove-nak, de mint a szöveg, úgy a dallamok olyanok, mintha egy '70-es, '80-as évekbeli hard rock balladából szedték volna ki. Ez valami elképesztő!
Hate is not a part of me: Újra visszatérünk a feszesen szóló riffekre, méghozzá egy nagyon jó dallal. A szövege rohadt jó lett, és újra lehet hallani egy kis hörgést a háttérben, amit imádok.
The remedy engine: A zárótétel egy lazább intróval indul, majd hirtelen átcsap a legkeményebb dallá: kemény riff, viszonylag sok hörgés. Viszont a refrén az eddigiekhez hasonlóan nagyon dallamos és fülbemászó. Remek lezárása egy remek lemeznek. Nagy jövő áll a srácok előtt, remélhetőleg még sok ilyen lemezzel fognak minket megajándékozni a közeljövőben.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése