Cím: Limbo City
Ár: 1500ft
Megjelenés: 2018
Tagok:
Kovács Barbara-ének
Gerő András-ének
Lauter Attila-gitár
Farkas Krisztián-gitár
Kovács-Ferencz Zsolt-basszusgitár
Csobán Bence-dob
Kiadó: Edge Records
Csomagolás: Jewel case
Műfaj: Modern metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Intro/Vertal
02.Temper trap
03.Stainglory
04.Tmesis
05.At last, at last
06.Distances
07.True/Born
08.Another layer of the truth
09.Ghosts
10.The run
Borító: A lemez borító grafikája elég esztétikusra sikeredett. Tetszik, ahogy egy utópikus képet fest le, ahol a fák már kezdenek kiszáradni, egy elhagyatott ház közepén. Nagyon illik az ilyenfajta kép a metal zenéhez.
Intro/Vertal: Az intro csak tovább fokozza a borító utópikus hatását, ahogy ömlik az eső és zakatol a vonat. Más lemeznél még nem nagyon hallottam ilyesmit, úgyhogy ez egy egy meglepetés volt, de egy nagyon pozitív meglepetés.
Temper trap: Az intro után egyből berobban a dal. Nagyon jól elvan osztva a női-férfi ének, tetszenek a díszítés jellegű hörgések. Tetszik még, hogy a hangszerekkel teljes mértékben megtartották a lemez utópikus jellegét.
Stainglory: Ebben a dalban érdekesebb vizekre evezünk: a srácok megpróbálták vegyíteni a metal és a pop zenét. A végeredmény: kitűnő. Az dal instrumentális része ˛˛megmaradt" metalnak, az ének része pedig átment a pop zenéhez hajazó stílusba.
Tmesis: Visszatérünk a keményebb témákhoz, legalábbis az verzéknél. Az verzékben hasítanak a gitárok, dübörögnek a dobok, majd a bridge-nél lágyul egy kicsit ez az egész, majd a refrénnél minden visszaáll úgy, mint a verzéknél. Egy ilyen koncepcióba nem lehet hibázni, és ezt a srácok be is bizonyították.
At last, at last: A következő szám felvezetésére szolgáló hanganyag, arról, hogy az emberek sikoltoznak... Színtiszta utópia íz.
Distances: A dal hangulatilag nagyon hasonlít az úgymond első dalhoz a Temper trap-re. Ami viszont egy kicsit elmásítja az pedig a csodálatos gitárszóló. Ehhez foghatót még nem is hallottam a magyar színtéren, nagyon érdekes, ahogy játszik a hangokkal, és egy olyan érzést ad, mintha lett volna egy apokalipszis és a megmaradt emberek pánikolva keresnék a helyüket a világba.
True/Born: A kemény riff után hirtelen bejön a hörgés, ilyen még nem volt a lemezen, hogy egyből hörgéssel kezdődjön a dal. Ezt a dalt akár a Dharma is írhatta volna az utóbbi lemezükre, mert van egy kis dharmás íze azoknak a részeknek, ahol a tiszta női ének van.
Another layer of the truth: Egy viszonylag hosszú instrumentális dalocska jön a sorban, aminek nem sok értelmét látom a lemezen, hiszen nem nagyon illik a lemez koncepciójába, de arra pont jó, hogy addig az ember elmegy egy kis rágcsálni valóért és tovább élvezheti a lemez fennmaradó 2 dalát.
Ghosts: A kis instrumentális kikacsingatás után visszatérünk az igazi Marla ízvilághoz egy majdnem 7 PERCES !!!!!!!! tétellel. Egyértelműen ebben is több az instrumentális rész, de viszont vannak benne olyan elemek is, amelyeket eddig még nem is hallottunk: mint például egy elsuttogott párpeszéd, ami zavart beszéddé alakul át.
The run: A zárótétel az előzőhöz hasonlóan elég hosszúra sikeredett: ez majdnem 7 perces, ehhez mág hozzájön, hogy egy instrumentális tételről beszélünk. Méltó lezárása az anyagnak, nem olyan unalmas, mint a Another layer of the thruth, hanem van benne sok fantázia.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése