Cím: IV
Ár: 2800 Ft
Megjelenés: 1971
Tagok:
Jimmy Page-gitár
Robert Plant-ének
John Paul Jones-basszusgitár
John Bonham-dob
Kiadó: Atlantic Records
Műfaj: Rock and roll
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Black Dog
02.Rock and Roll
03.The Battle of Evermore
04.Stairway to Heaven
05.Misty Mountain Hop
06.Four Sticks
07.Going to California
08.When the Leeve Breaks
Borító: A lemez borítója egész érdekes, sőt a '70-es évekhez képest még elég modernek is tűnik. Egész jó megoldás, hogy a borító elején nem tűntették fel sem a zenekar nevét, sem az album címét.
Az életkoromból adódóan nekem egészen mást jelent a
„klasszikus lemez” kifejezés. Például, a Judas Priest esetén másnak a
Painkiller vagy a British Steel album az örök klasszikus, addig nekem a
Firepower, vagy az Iron Maiden esetén mindenki a The Number of the Beast-et
emlegeti, mint klasszikus, addig én a The Final Frontier-t. De azért az én
értékrendemben is megjelennek olyan klasszikus lemezek, amikre szinte mindenki
rögtön rávágja, hogy igen, az a legnagyobb klasszikus. Ilyen például a Korn
Follow the Leader-je vagy a mai alanyunk, a Led Zeppelin negyedik nagylemeze.
A Led Zeppelin az egyik legnagyobb hatású rock zenekar, amely mondhatni egy új
szintre emelte a rock and rollt. Bár a Led Zeppelin az első három albumával
történelmet írt, a negyedik nagylemezük mégis egy magasabb szintre emelte őket,
főleg a Stairway to Heaven című dal miatt.
A lemez rögtön egy kemény rock
dallal indít a Black Doggal, amit a kor egyik legjobb rock dalának neveztek a
kritikusok. A korai lemezekhez képest eltűnt a blues-os hangzás, és a
színtiszta rock and roll vette át a helyét. A lemez második dala a Rock and
Roll címet kapta, nem árul zsákbamacskát, egy igazi dögös rockdal. A lemez
egyik legnagyobb meglepetése a Stairway to Heaven. A születéséről több legenda
is született, többek között az, hogy valaki azt mondta a zenekarnak, hogy ti
nem is tudtok balladát írni. Erre válaszul a srácok pedig megírták mondhatni a
világ legismertebb rock balladáját. A dal több részre tagolható, az elején a
tényleges ballada rész, majd egy átmeneti rész és a végén pedig a megszokott
rock and roll résszel. A másik (számomra) meglepetés a Going to California című
dal. Nagyon tetszik az alapzene, és van az egész zenének egy olyan lüktetése,
amitől szinte függő lesz az ember. A lemez zárótétele is egy különleges dal,
egész jó lüktetése van a dobtémának.
Ezzel a lemezzel a Led Zeppelin örökre
beírta magát a rock and roll történelmébe és bár ma már megszűntek létezni, még
így is több millióan hallgatják a dalaikat és keresik a lépcsőt a Mennyországba.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése