Machine Head: Catharsis

Előadó: Machine Head
Cím: Catharsis
Megjelenés: 2018
Tagok:
Robb Flynn-ének, gitár
Phil Demmel-gitár
Jared MacEachern-basszusgitár
Dave McClain-dob
Kiadó: Nuclear Blast
Csomagolás: Jewel case
Műfaj: Metal
Dallista:
01.Volatile
02.Catharsis
03.Beyond the Pale
04.California Bleeding
05.Triple Beam
06.Kaleidoscop
07.Bastards
08.Hope Begets Hope
09.Screaming at the Sun
10.Behind a Mask
11.Heavy Lies The Crown
12.Psychotic
13.Grind You Down
14.Razorblade Smile
15.Eulogy
Borító: A lemez borítója, hogy mondjam, elég egyedi lett. Nekem nem nagyon jön be ez a naturalista - szadista vonal, de mégis mit várunk egy ilyen lemez mellé?

   A Machine Head sohasem volt egy átlagos zenekar, ha egy recept bevált, ők biztos, hogy következőre változtattak rajta, megbotránkoztatva ezzel a rajongókat. Nem volt ez másképp a 2018 – as Catharsis megjelenésekor. A promó interjúk során habár Rob rebesgette, hogy a „dallamos részek dallamosak lesznek, a kemény részek pedig keményebbek”, nem hozta el a kívánt katarzist a rajongók körében. 

   Én egyenesen a mélyvízbe ugrottam, hiszen az első lemez, amit hallottam a Machine Headtől, az a Catharsis volt. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet az a lemez, amit annyira szid mindenki, hogy mi lehet benne olyan borzalmas? Hiszen egy elég nagy rajongótáború és kedvelt zenekarról van szó, csak nem nyúlhattak ennyire mellé. 

    A lemez egy groove – os thrash - es dallal indít, ahol Rob próbál szépen, dallamosan énekelni, de amit művel az se nem szép, se nem dallamos. Ezt követi a címadó dal, ami a jobbak közé tartozik. Van benne egy kis vonós rész, majd jön a zúzás. Nekem tetszik ez a dal, nem lett rossz. A Triple Beam, egy rapes zúzos tétel, visszatekintés a korábbi Machine Head lemezekre, amikor is megcsapta a zenekart a nu metal szele és rap betéteket keverték a metallal. A kedvenc dalom a lemezről a Kaleidoscope, amely ugyancsak egy thrash – es dal és szerintem ebben vannak a legjobb dallamok, már amit dallamnak lehet nevezni. Ezt követi a Bastards című dal, ami a zenekar elmondása szerint egy folk dal, de kövezzetek meg, de én ebben semmi folkosat nem hallok. Ezután jönnek még jobb – rosszabb, gyorsabb – lassabb, zúzósabb – balladisztikusabb dalok. A lemezt az Eulogy dal zárja, ami lényegében egy lassú és tompa Bastards. 

    Miután meghallgattam a lemezt, arra a következtetésre jutottam, hogy nekem ez tetszik. Persze azóta bepótoltam a hiányosságaim és sorra hallgattam a korai Machine Head lemezeket, persze vannak a Catharsisnál sokkal – sokkal jobb lemezek, de szerintem ezt nem úgy kell venni, mint egy Machine Head lemezt, hanem sokkal inkább egy Rob Flynn szólólemez (ami mellesleg készülőben van). Mint Machine Head lemez, úgy gyenge, mint egy modern metal lemez úgy viszont van benne kraft. 

Értékelés: 8/10