Cím: The Repentless Killogy
Műfaj: Koncertfilm
Csomagolás: Jewel case
„I will live forever…”
énekeli Tom Araya a Bloodline című dalban. Az lehet, hogy Araya örökké fog
élni, de a Slayer ma már csak a rajongók szívében él. Legalábbis egyelőre így
van. A Slayer befejezte a pályafutását, ezért még egy utolsó ajándékkal lepték
meg a nagyérdeműt, egy koncertfilmmel. A koncertfilm, itt nem csak egy sima
koncertfelvételt jelent, hanem a szó szoros értelmében egy koncertfilmet
készítettek az urak. A felvétel két részre van bontva: a 45 perces filmre és
magára a koncertre.
Soha sem szerettem a túl véres, lövöldözős akciófilmeket,
de ez a film megvett kilóra. A film a
korábban kiadott klip trilógiával kezdődik, ahonnan megismerjük az ex –
neonáci Wyatt történetét. Az első jelenet a You Against You dal klipjével
kezdődik, melyből megtudjuk, hogy Wyatt terhes feleségét elrabolták, hogy azzal
zsarolhassák. A Nagyfőnök, bérgyilkosokat küld Wyatt – re, amiből egy véres
harc lesz és Wyatt börtönbe kerül. A következő rész a Repentless videója,
amikor Wyatt a börtönbe egy kitörést csinál és megöli a Nagyfőnök beépített
emberét, majd a beépített rendőrök elviszik egy rabtársával a főhadiszállásra.
Az utolsó klip, a Pride in Prejudice klipje, amiben Wyatt – et arra
kényszerítenek, hogy ölje meg rabtársát, Danny – t, de ő megtagadja ezt, erre
megölik a terhes feleségét. Innen kezdődik az újonnan vett rész, amikor is
Wyatt átmegy bosszúálló terminátorba, és elkezdi a hadjáratát a tettestársak
sorban való levadászásával. Több brutális
halálnemet láthatunk, amiket most nem ismertetnék, járjon mindenki utána. Így
jutunk el Luther – hez, aki a film antihőse. Luther egy merényletet tervez a
Slayer tagjai ellen, így jutunk el a koncertre. D, Wyatt barátja elmegy a
koncertre, hogy végezzen Lutherrel, megakadályozva a merényletet, megmentve
ezzel a zenekart. Így ér véget a film, ami kiváló módon vezeti fel a koncertet.
A film után elég nehéz a koncertről beszélni, hiszen egy nagyon aktív és
brutális filmet kapunk, egy brutális főszereplővel, aki mégis egy kedvelhető
karakter.
A koncert röviden mondva slayeres. A setlist átfogja a zenekar
életművét, a dalokat nagyon – nagyon kevés konferansz szakítja meg. Tom Araya –
n egy kicsit látszik, hogy már belefáradt a sok turnéba és a rengeteg metallal
töltött évbe, de ez csak a szemében látszik és nem a teljesítményében. Kerry
King továbbra is megmarad a Slayer ikonikus arca, vadul zúzta végig a bulit a
zakatoló riffjeivel és gyilkos szólóival. Szerintem Gary Holt tökéletes
választás volt a kisegítésre, Jeff – et nem azért nem lehet igazán soha
pótolni, mégis úgy érzem, hogy Gary nagyon közel állt hozzá. Ha őszinte akarok
lenni, a szólói még jobban is tetszenek, de most ez nem számít. Gary is végig
hozta a formáját, vadul headbangelt és eszeveszettül tépte húrokat. Paul
Bostaph eszméletlenül jó dobos, pontos és precíz, és látványos show – t csinált
a dobok mögött. A látvány igazán slayeres volt, rengeteg tűz és vörös fény,
amivel pokoli hangulatot teremtett a banda.
Egy korrekt mozifilmet tett le a
banda egy korrekt koncertfelvétellel. A film látványos, a koncert brutálisan jó
volt (de ez igaz fordítva is), egy szép lezárása egy ilyen karriernek. A remény
hal meg utoljára, így reménykedem, hogyha nem is turnéznak, de legalább hátha
felvesznek még egy utolsó nagylemezt, de ha nem, ahogy mondtam, ez így egy
kerek lezárása a történetnek.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése