Helloween: Master of the Rings

 Előadó: Helloween

Cím: Master of the Rings

Megjelenés: 1994

Tagok: 

Andi Deris - ének

Michael Weikath - gitár

Roland Grapow - gitár

Markus Grosskopf - basszusgitár

Uli Kusch - dob 

Kiadó: Raw Power

Műfaj: Power metal 

Típus: Nagylemez 

Dallista:

01.Irritation

02.Sole Survivor

03.Where the Rain Grows

04.Why?

05.Mr.Ego

06.Perfect Gentleman

07.The Game is On

08.Secret Alibi

09.Take Me Home

10.In the Middle of a Heartbeat

11.Still We Go

Borító: A lemez borítója akár valami sci – fi film plakátja is lehetne, de szerencsére a zene az maradt a régi, jól megszokott klasszikus metal vonalon.

      Minden idők egyik legmeghatározóbb power metal bandája, a német Helloween nem kicsi diszkográfiát tudhat maga mögött: rengeteg nagylemez, válogatások és élőfelvételek. Ezek közül csak a nagylemezek között kezdtem el szemlélődni, de még így is sok időbe telt, míg átrágtam magam, azon a rendkívül tömény életművön, amit a srácok alkottak. És ha már átrágtam magam rajta, úgy gondoltam néhány lemezt be is mutatnék, kezdve mondjuk az 1994 – es Master of the Rings lemezzel. 

      A lemez egy lágy vonós introval indul, amit rögtön egy menő zúzda, a Sole Survivor követ, ami első hallás után a kedvenc Helloween számom lett. Az a dal valami csodás, tényleg nagyon jól húznak a riffek és a verzében szereplő dallamok is valami eszeveszetten jók. A Where the Rain Grows követi az előző húzósságát, bár nincs meg benne az a nyersség, ami az előzőt olyan egyedivé tette, ez sokkal letisztultabb, de mondjuk jobb ez így, mert nem válik unalmassá a lemez. A Mr. Ego a lemez leghosszabb dala, több mint 7 perces, ami a Helloweennél nem megy ritkaságszámba, hogy ilyen hosszú dalokat írnak. A dal közepére betettek egy kis hangszeres improvizációt, vagyis inkább egy instrumentális részt, aminek sok értelmét nem látom, de ha így volt megírva, akkor ennek így kell lennie. A Perfect Gentleman kezdőtaktusai nagyon emlékeztetnek valamire, de sajnos még nem jöttem rá, hogy mire, csak deja vu érzésem van tőle. Azon kívül egy remek nóta lett: jó zene, klassz refrén, igazi Helloween cucc. A Take Me Home első hallásra nekem olyan volt, mintha ha Guns and Roses áttért volna a metalra. Nem tudom miért, de a gitártéma és a dallamok is a korai Gunsra emlékeztettek. Az In the Middle of a Heartbeat  a lemez balladája, jó kis középtempós nóta, jó a húzása, se nem túl kemény, se nem túl lágy, pont jó. 

     Nekem ez a Klasszikus Helloween lemez, és megkockáztatom, hogy a kedvenc Helloween lemezem is. Igaz rengeteg jó lemez van a diszkográfiájukban, mégis ez volt az az egy, ami a legjobban magával ragadott. A többi lemezről meg csak annyit: folyt. köv. 

Értékelés: 10/10