Mötley Crüe: The End

Előadó: Mötley Crüe
Cím: The End
Műfaj: Koncertfilm
Csomagolás: Jewel case

     2019 – ben a Mötley Crüe visszatérésétől volt hangos a média. Pedig Nikki Sixx még 2014 – ben azt állította, hogy nincs az a pénz, amiért újra belevágna. Úgy látszik tévedett. De valahol őt is meglehet érteni, az olyan menő rocksztároknak, mint a Mötley – s srácok vagy Ozzy – nak nem elég egy búcsúturné, kell egy ráadás is. De a nagy visszatérés egyelőre elmarad, hiszen beütött a krakk, és az új típusú koronavírus miatt mindenki inkább otthon csücsül és vár. Nem tudom mikor fog megjelenni ez a cikk, de remélem addigra helyre áll a helyzet, vagy legalább is csökkennek a korlátozások. Na de mivel nincsenek koncertek, így be kell érni a koncertfelvételekkel,  ezért a mai ajánlóba a Mötley Crüe 2016 – os koncertfelvételét a The End – et hoztam. 

    Mint minden valamire való koncertcucc, ez is egy rövid werkfilmmel kezdődik. A werkfilmbe a hatalmas színpad építése, a zenekar színpadra lépése és közönség szavai kerültek bele. Ezután robban be a show – szó szerint robban – és kezdődik a fékezhetetlen rock and roll. A színpadon a srácok mellet feltűnik még két nagyon csinos táncos csaj, akik az egekig fokozzák a hangulatot. A színpadon egész végig forró hangulat uralkodott, köszönhetően a sok lángcsóvának és szikraesőnek. A viccet félretéve a srácok tényleg remek formában voltak. Sokan mondták, hogy a Mötley erre a turnéra éledt fel igazán, és hát igazuk is lett. Nikki Sixx állandóan mozgott a színpadon, hol lángot fújt a gitárjával, hol pedig gyermekkori történeteket mesélt el. Mick Mars nem egy virtuóz gitáros, egy visszahúzódó ember, nem úgy, mint a gitárosok többsége, viszont stabilan küldte a dallamokat az ének alá. Vince Neil is hozta a tőle elvárt szintet, igaz a hangja már nem olyan, mint a hőskorban, de azért nem kellett szégyenkeznie. Szerintem bártan kijelenthetem, hogy a zenekar Jolly Jokere a dobos, Tommy Lee, aki ha kell fejjel lefelé lóg egy dob – hullámvasúton és dubstep alapokra dobol, vagy ha kell áradozik a közönség szeretetéről. Tiszta energiabomba a fazon. Ahogy néztem a koncertet, volt egy kis hiányérzetem, pedig megvolt minden, ami egy Mötley Crüe koncerten kell: méteres lángoszlop, füst, hangos zene, fények, de valami mégis hiányzott. Aztán rájöttem: hát a cicivillantás! Azért ez mégis a kicseszett Mötley Crüe, nem igaz, hogy nem volt egy villantás sem! Legalábbis a felvételen nem. Ennek ellenére ez a leglátványosabb koncert, amit valaha láttam. 

    A koncertet egy visszafogott, két dalos akusztikus blokk zárja, amit a srácok az aréna közepén, egy mini színpadon adtak elő, majd végleg (jó vicc!!!) levonultak a színpadról a rajongók vállveregetései közben. 

    Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg ezt a felvételt, mert még egy ilyen show – t nem lehet látni. És most, hogy a Mötley visszatért, remélhetőleg minél hamarabb találkozunk a koncerteken, hogy együtt bulizzunk a Dr. Feelgood –ra és együtt sírjunk a Home Sweet Home – ra. 

Értékelés: 10/10