Szerző: K. K. Downing
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 260
ISBN: 978-963-479-242-0
Már szinte megszámlálhatatlanul sok zenész írta meg és adta
ki az önéletrajzát a rock, illetve a metal körökből. Nagyon sokáig a Judas
Priest tagjai kakukktojásnak számítottak, hiszen senki sem rukkolt elő
egy ilyen témájú könyvvel. De megtört a jég, hiszen a zenekar volt gitárosa, K.
K. Downing megtörve a csendet pótolta az eddig hiánycikknek számító Judas
Priest könyvet.
A könyv külseje nagyon pofás, örültem, amikor megláttam, hogy
nem az eredeti borítót használták fel a magyar kiadáshoz, hanem egy sokkal menőbb
borítót készítettek hozzá. Egy rövid bevezető után, a könyv K. K. gyerekkorának
bemutatásával kezdődik. Megtudjuk, hogy nehéz gyerekkora volt főhősünknek,
aminek a nyomait még ma is magával cipeli. Főként az apja miatt volt a nehéz
gyerekkor, mivel sokszor azt a kevés pénzüket is, ami volt, azt is
eljátszotta. Ennek a hatására jogosan
gondolhatnánk azt, hogy később abból a gyerekből egy bűnöző vagy drogos
válhatott volna, de nem. Elmondása szerint, soha nem voltak gondjai sem az
alkohollal, sem a drogokkal, pedig abban az időszakban, mikor a Judas Priest a
csúcson volt nagyon mentek a drogok mindenfelé.
Mikor elkezdtem a könyvet,
volt bennem egy olyan érzés, hogy „ez biztos egy sértett rocksztár memoárja
lesz, tele nyavalygásokkal és a múlton való rágódással”. De hála ez égnek nem
így lett. K. K. végig tényeket közöl az olvasóval, úgy próbálja elmesélni a
történeteket, ahogy voltak, vagy ahogy ő megélte azokat. Talán egy kis sértődés
mégis van a dologban, legalábbis ezt mutatja a Glennel (Glenn Tipton a zenekar
másik gitárosa) való viszonya, de ez nem most kezdődött, hanem már nagyon
régen. K. K. végig tisztelettudóan beszél régi csapattársairól, senkiről nem
tesz bántó megjegyzéseket, csupán tényeket közöl. Persze szóba került Rob
mássága is, de mint ahogy a zenekart sem érdekelte soha különösebben, így a
könyveben is csak kevés szó esik erről.
Az tudnivaló, hogy a Downing többször
is ki akart lépni a zenekarból, először a ’90-es évek elején, majd 2011-ben,
amikor már tényleg otthagyta a zenekart. Döntésének oka a zenekarön belüli
konfliktusok voltak, ami kilépése után még tovább fajult. Persze azóta egy
kicsit rendeződtek a dolgok, de még most sem olyan, mint a hősidőkben.
Szerintem
K. K. egy igazi példakép. A semmiből jött és olyat alkotott, ami megmarad míg világ a világ. Így egyben olvasva a történetet sok minden világossá vált bennem
és sok mindent át is értékeltem közben.
A könyv nem egy megszokott rock and
roll történetet mesél el, hiszen nincsenek benne olyan őrült történetek, mint
az Ozzy vagy a Steven Tyler önéletrajzában. Ez a könyv másban erős, mégpedig a
mélységes emberközeliségében. K. K. őszintén tárja fel érzéseit a műben,
nyíltan beszél arról, hogy mit rontott el, vagy mit nem talál helyesnek. De az
elejétől a végéig szórakoztató könyvet kapunk, ami nagyon jól bemutat egy zenei
műfaj kibontakozását és egy vidéki kissrác fellendülését.
Kedvenc idézet: „A szükséges
tudás hiányában az ember csak annyit tehet, hogy hoz egy jól megfontolt
döntést, aztán reménykedik, hogy jól választott.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése