2021. szeptember 8., szerda

Steel Panther: British Invasion

Előadó: Steel Panther
Cím: British Invasion
Műfaj: Koncerfilm
    A glam metal szcénával én sokáig hadilábon álltam. A hangzás meg a zene az tetszett, de a látvány, ahogy ott állnak a srácok kifestve, azzal a feltupírozott hajjal, latex nadrágban, az már nekem sok volt. Aztán jött a Mötley Crüe a The End DVD – jével és a hatalmas show – jával, és minden megváltozott. Annak a koncert látványától dobtam egy hatalmas hátast, és miután felkeltem, beleástam magam a glam metal rejtelmeibe.  
   A Steel Panther – t már korábbról ismertem, ők voltak az a tipikus banda, akinek a klippjeit hang nélkül néztem. A klippeket javarészt élvesztem, leginkább a csajok miatt, de őszintén szólva a zenéjüket az előbbi okból nem ismertem. Valamennyire fel voltam készülve a látottakra, de azért ez minden képzeletem felülmúlta. A felvétel egyből a színpadra lépéssel kezdődik és a glam show beindulásával. Még most se értem, hogy miért menő nőnek vagy inkább nőiesen öltözni a glam szcénában, főleg erre építeni egy teljes karriert. De ahogy a felvételen láttam menő ez a dolog, főleg a csajok körében. Amit a Mötley Crüe filmről hiányzott, a lányok cicivillantása, abból itt kijutott bőven. Elég sok bevállalós csaj akadt a közönség sorai között, akik az énekes, Michael Starr, kérésére sorra emelték fel a pólóikat, elővillantva a villantanivalókat. Máskülönben a közönség végig lelkes volt, együtt énekeltek a zenekarral és egy hatalmasat buliztak. Az erőteljes szexizmus, ami jellemzi a bandát, most sem maradhatott ki, így hát indokolt a szülői engedéllyel matrica, de hát ez a rock and roll. A látvány nekem egy kicsit visszafogott volt, sokkal több piróra, fényre és füstre számítottam, de ezeket az elemeket kárpótolták a nagyon csinos táncoslányok, akik guminőket dobáltak a közönségnek vagy Michaelt hozták be egy szekéren a színpadra. 
    Térjünk rá a zenére. Mint ahogy említettem a glam metal zenét, mit magát azt úgy szeretem, mert tele vannak energiával, dallamosak, hatalmas refrénekkel rendelkeznek és jókat lehet rájuk bulizni. Hiába ez az enyhén szólva érdekes imidzs (szép, finn – ugor eredetű szó, tudom), a srácok jó zenét játszanak. Meg is értem, miért van ekkora rajongótábora a zenekarnak, csak ezt a műfajt nem lehet egy életen át játszani, ez nem lehet olyan, mint a Motörhead, hogy a srácok még 70 évesen is ezt nyomják, mert akkor már ciki lesz. Jól teszik, hogy meglovagolják ezt a hullámot. 
   Nagyjából azt kaptam amire számítottam, csajokat és hangos gitárzenét. Nem leszek egy die hard Steel Panther rajongó, de jobban fogom követni a bandát ezután, mert látok bennük potenciált. 
Értékelés: 9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése