Előadó: Motionless in White
Cím: Graveyard Shift
Megjelenés: 2017
Tagok:
Chris "Motionless" Cerulli - ének
Ryan Sitkowski - gitár
Ricky "Horror" Olson - gitár
Devin "Ghost" Sola - basszusgitár
Tom Hane - dob
Kiadó: Roadrunner
Műfaj: Metalcore
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Rats
02.Queen for Queen
03.Necessary Evil
04.Soft
06.Not My Type: Dead as Fuck 2
07.The Ladder
08.Voices
09.LOUD (Fuck IT)
10.570
11.Hourglass
12.Eternally yours
Borító: A lemez borítója elég ikonikus lett, azzal az arccal, ami a
szürkeségből bámul a külvilágra. Szerintem menő lett ez a kép és bármikor
szívesen látom.
Az államokbeli metalcore nagyágyúja, a Motionless in White
2017 – ben új nagylemezzel jelentkeztek Graveyard Shift címmel. Az új
nagylemezzel egy frissebb, változatosabb irány felé vették a vonalat, megjelent
az elektronika és a klisé szerint is „a dallamosabb részek is még dallamosabbak
lettek”. A szokásos lemezforma (12 dal, kevesebb, mint 50 percben) jól bevált a
srácoknak, mert üresjárat nem nagyon került fel a lemezre.
A lemez a Rats című
dallal indít, amiben már az első másodperctől fogva feltűnik az új irány, az
elektronika. Egy egész jó kis nóta lett, bár egy kicsit kevesebb elektronika
lehet még jobbá tette volna, de a gazdag gitártémák és az erős dallamok
kompenzálják az elektronika okozta sebeket. A Queen for Queen körülbelül ezt a
vonalat viszi tovább, bár egy kicsit fogósabb gitárzenével és szerintem erősebb
dallamokkal, legalábbis én nagyon szeretem, ami ebben a dalban van. A Necessary
Evil egy különleges tétele a lemeznek, hiszen van egy kis Korn hangzása, de
milyen is lehetne, ha egy olyan legenda énekel Chris mellett, mint a Korn
frontembere, Johnatan Davis? A lemez felénél robban be a lemez húzóslágere, a
Voices. Szerintem ezt már most leszögezhetjük, hogy a Voices refrénje a
legerősebb az egész lemezen, így nem csoda ha ezzel a dallal asszociálom a
lemezt. A gitárok is egész erősek a dalban és tetszik, hogy javarészt kivonták
az elektronikát is belőle és a nyers energiára hagyatkoztak a srácok. A lemezt
záró Eternally Yours egy üde színfoltja a lemeznek. Chris állítása szerint ez
egy nagyon személyes dal, ami egész jól átjön a dalból. Bár azóta megjelent egy
különleges akusztikus átirata, ami sokkal jobban átadja az érzelmeket, de
beszéljünk inkább az eredeti verzióról. Első hallásra nem hallatszik egy
szerelmes dalnak, túl erőszakosnak tűnik a sok ordibálástól, a kemény
gitároktól, de mikor elérkezik a refrén és Chris énekli, hogy Eternally Yours,
minden megváltozik. Szerintem ezzel egy kerek lezárást kapott a lemez, egy
igazi mestermű lett.
Nagyon megszerettem ezt a lemezt, bármikor nagyon szívesen
meghallgatom, ha egy kis nyugalomra és pihenésre vágyom.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése