Me and the Man: Songs of Love and Death

Előadó: Me and the Man
Cím: Songs of Love and Death
Megjelenés: 2017
Kiadó: Cooking Vinyl
Műfaj: Country, Dark Blues
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.My Church is Black
02.Nightride
03.On the Road
04.Cross My Heart and Hope to Die
05.Better the Devil I Know
06.Of Sirens, Vampires and Lovers
07.Magdalene
08.Love & Death
09.One Day
10.Shaman Blues
11.Voodoo Queen
12.Get Outta this Place
13.Ain't much loving
Borító: A lemez borítója remekül ábrázolja a lemez hangulatát, a sötét ábrák, az öreg ember és a farkas egy igazán jó melankolikus egységet alkot együtt.

      Rengeteg zenésznél jön el az a pont, amikor hirtelen szűknek kezdi érezni a határait, csinálna valami újat, de nem akar belevágni az anyazenekarral, mert mondjuk nagyon rizikós lenne, vagy nem biztos, hogy megérné az a pálfordulás a későbbiekben. Ilyenkor fognak bele a zenészek szüneteltetni az anyabandát és keresnek egy jól muzsikáló csürhét maguk köré és összedobnak egy szóló projektet vagy valami kisebb zenei illetve művészi vállalkozást. Nergal barátunk is valahogy így lehetett, amikor a Behemoth The Satanist nagylemeze hirtelen berobbant és felkavarta az állóvizet a zenekar körül. Volt is valami nyilatkozata Nergalnak, hogy az is lehet, hogy az lesz a Behemoth utolsó nagylemeze (szerencsére nem). Majd egy hirtelen felindulás és néhány zenei ötlet hatására létrehozott egy mellékprojektet, ahol érdekes módon nem metalt nyom, hanem dark bluest keverve egy kis countryval. Ennek a megmozdulásnak nyoma is maradt, hiszen 2017 – ben kijött a Me And The Man projekt első nagylemeze, a Songs of Love and Death. Én elsősorban Nergalt a Behemoth révén kedveltem meg, de ettől függetlenül kíváncsi voltam erre a projektjére is, bármennyire nem is szívlelem a blues és a country zenét.
     A lemez egy countrys dallal indít, a My Church is Blackkel. Mondjuk a dal témája, szövege és hangulata megmaradt a Behemothnál jól ismert séma, viszont ami egyből feltűnik, hogy Nergalnak jó hangja van. Jó hangja van és kész, persze nem rekesztenie kell egy power metal bandában, de ehhez a dark blueshoz amit nyom nagyon jó. A Cross My Heart and Hope to Die folytatja a countrys vonalat. Végre olyan country dalok, amik nem arról szólnak, hogy elhagyott a csajom, mit csináljak (mondjuk van egy ilyen a lemezen), hanem egy – egy dalban bizony mély filozófiai gondolatok vannak. A One Day érdekes hangszerelése a lemez egyik hangulatoldó pontja, egy kicsit vidámabb a hangzása, mint a többi dalnak. A Shaman Blues című dal, ahogy a dal címe is mutatja a lemez bluesosabb oldalát képviseli, ami egy jó színfolt a lemezen. A lemezt lezáró Ain’t Much Loving hozza a szokásos countrys hangulatot, elég nyomasztó és melankolikus, viszont jó lezárása a lemeznek.
    Nergalék egy könnyed, szórakoztató lemezt tettek le az asztalra, aminek már a folytatása is megjelent azóta. 
Értékelés: 10/10