Cím: The Sacrament of Sin
Tagok:
Attila Dorn-ének
Matthew Greywolf-gitár
Charles Greywolf-gitár
Roel van Helden-dob
Falk Maria Schlegel-billentyű
Kiadó: Napalm Records
Műfaj: Power metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Fire & Forgive
02.Demons Are a Girl's Best Friend
03.Killers with the Cross
04.Incense & Iron
05.Where the Wild Wolves Have Gone
06.Stossgebet
07.Nightside of Siberia
08.The Sacrament of Sin
09.Venom of Venus
10.Nighttime Rebel
11.Fist by Fist
Borító: A lemez borítója már az első pillanatban megfogott. A Powerwolf már az első lemez óta mutatós borítókat készített a lemezeikhez, de a leglátványosabb a The Sacrament of Sinhez készült. Egy mélyebb értelme is van, ahogy az embereket egymás ellen uszítja a média, vagy egy felsőbb erő.
A power metal az egyik legfelkapottabb műfaj a metal zene
keretein belül. A piac elég telítettnek számít, napról napra jelennek meg új
lemezek, alakulnak új bandák, hogy elzengjék a sárkányokról, vámpírokról és
egyéb lényekről szóló történeteiket. Egyre nehezebb egyedinek lenni a szcénán
belül, de ha kialakít a banda egy megfelelő imázst, mondhatni tuti biztos a
siker. A német farkasfalka, a Powerwolf, ezt az imázs témát teljes mértékben
kimaxolta, egy sikeres karriert építettek erre. Nem csoda, ha ma már a
legnagyobb nevek mellett szerepel a nevük és hogy fesztiválokon is
főműsoridőben játszanak.
2018 – ban jelent meg a zenekar addigi legsikeresebb
nagylemeze, a The Sacrament of Sin, amit a rajongók nagy lelkesedéssel fogadtak
és a sajtóban is jó visszhangot keltett. Még a lemez megjelenése előtt
hallottam már az összes nagylemezüket (többször is), ezért izgatottam vártam
milyen lesz a soron következő album. Őszintén: nem kellett csalódjak. A lemez a
Fire & Forgive dallal indul be, ami biztosan hatalmas koncertdal lesz
(szerintem azóta már az). Az erős együtt éneklős refrén miatt nem maradhat ki
egy koncertprogramból sem. A következő dal a Demons Are a Girl’s Best Firend,
amihez egy menő videót is készített a farkasfalka. Ez is egy nagyszerű dal
lett, én már a megjelenéskor nagy jövőt jósóltam neki. A lemez közepe felé jön
egy hatalmas meglepetés, hisz 15 évvel a zenekar alakulása után, végre megírták
az első nagyszabású balladájukat. A Where the Wild Wolves Have Gone szerintem a
lemez csúcspontja. Falk Maria teljes mértékben kitett magáért és egy nagyszerű
orgonaalapot pakolt a dal alá. A Greywolf tesók sem szégyenkezhettek gitár
téren, már csak ebben a dalban egy olyan szólót nyomnak, hogy az ész megáll. A
Nightside of Siberia a korai évek sötétebb hangulatú dalaira emlékeztett, de
mégsem érződik, hogy ez egy onnan lemaradt tétel lenne, hanem jól illeszkedik
ebbe a koncepcióba. A Venom of Venus egy igazi power sláger lett, a húzása
engem egy kicsit a Resurrection by Erection című dalra emlékeztett.
Ezt a
lemezt elég nehéz lesz felülmúlni a következőkben, de igaz, az előző lemeznél
is pont ezt gondoltam, és lám sikerült. Kíváncsi vagyok milyen lesz a következő
nagylemez, ha ezt a hangzást viszik tovább, én akkor nagyon boldog leszek és
nagyon szívesen fogom tovább hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése