Eredeti cím: Málmhaus/Metalhead
Műfaj: Dráma
Rendező: Ragnar Bragason
Játékidő: 97 perc
Megjelenés: 2013
Mennyire változtatja meg
az embert egy tragédia? Mennyire hosszú és fájdalmas az elengedés? Ezeket a
kérdéseket foglalja magába a Sötét zenék című film.
Hera, a 12 éves kislány
végignézi, ahogy a bátyja, Baldur, életét veszti egy baleset során. Ez a
tragédia végül megpecsételi az egész család életét. Hera teljesen kifordul
magából, elégeti a ruháit és onnantól kezdve csak a bátyja ruháit hordja és
próbál ő lenni. A filmben kitűnően jók a drámai ábrázolások. Rég láttam ilyen
jó alakítást, ahogy a szereplők előhozzák magukból a fájdalmat, ahogy az anya
küzd a depressziójával, ahogy folyamatosan, szinte megszállottan mossa a
kezeit, mert a fia vérét érzi rajta. Ekkor érkezik a kis izlandi faluba az új
pap, akit a család tagjai hamar megkedvelnek, de Hera sokáig tartja tőle a
távolságot. Egészen addig, míg egy nap a pap felkeresi Hera – t a szobájába,
hogy szóba elegyedjen vele. Persze Hera próbálja lerázni, erre a pap elmondja,
hogy ő is metalhead, és megmutatja az Iron Maiden tetkóját és elmeséli Hera –
nak, hogy a kedvenc zenekarai az Iron Maiden, a Celtic Frost és a Venom. Hát
nem éppen egy megszokott pap az illető. Persze Hera ennek hatására szerelmes
lesz a papba, aki nem viszonozza a lány érzelmeit. Emiatt a lány ámokfutásba
kezd és dühében felgyújtja a templomot, ahogy azelőtt a TV – ben látta, hogy mi
folyik Norvégiában. Itt egy kis utalás van a Sötétség gyermekei (Lords of
Chaos) című filmre. Miután lezajlott a templom felgyújtása, Hera elszökik
otthonról és elmenekül a hegyekbe, ahol magába lehet a gondolataival. Ezután
hazatér, és úgy tűnik, hogy minden a visszatér a normál kerékvágásba, de
megjelenik pár fiatal srác, hogy szívesen kiadnák Hera demóját. A film egy
koncerttel zárul és azzal, hogy a családnak sikerült elfogadnia és feldolgoznia
a tragédiát.
Mint ahogy mondtam a film már szinte naturalisztikusan ábrázolja
a gyász folyamatát. A családban a szülők elhidegülnek egymástól, a gyerek
tombolába kezd. De ahogy haladunk előre a filmben, úgy kezd helyrejönni a
helyzet. A szülők rájönnek, hogy az a probléma, hogy nem beszélték át soha
rendesen a történteket és rájönnek, hogy csak együtt tudják túltenni magukat a
tragédián.
Ez egy film a tragédiák feldolgozásáról, ez egy film az
elengedésről, ez egy film a gyászról. Az biztos, hogy egy rétegfilm, nem is
való mindenkinek. Ahogy a többi filmnél, itt nem tudok ajánlást tenni, ez egy
kemény film, heves érzelmekkel.
Értékelés: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése