Cím: Brutális Tangó
Megjelenés: 1992
Tagok:
Kalapács József - ének
Nagyfi László - gitár
Nagyfi Zoltán - dob
Szekeres Tamás - gitár
Ács András - basszusgitár
Kiadó: Hammer Records
Műfaj: Heavy metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Padlón vagyok
02.Vámpírváros
03.Szólj, hogyha vagy!
04.Akkor is, azért is...
05.Érezz úgy...

07.Egy döglött év
08.Csillaga hívja
09.Brutális tangó
10.A jóság nem véd
Borító: A lemez borítója hozza az elvárt metál elemeket, a tüzet, a kígyót, a kardot, ami a lemez keménységét, karcosságát sugározza.
A magyar metál szcéna már elég
korán ontotta magából a jobbnál jobb zenekarokat: Pokolgép, Ossian, Sámán.
Sokáig a Pokolgép vezette a magyar metal szcénát, majd 1990 – ben bekövetkeztek
a kiválások és megalakult, a mára kultikussá vált Omen zenekar. Bár a Pokolgép
stílusa nagyon hasonló az Omenéhez, én mindig az Oment részesítettem inkább
előnyben. Bár én már a későbbi Omennek lettem a rajongója, a korai lemezeik is
igen nagy hatással vannak rám, mint az 1992 – es Brutális Tangó.
Szerintem
nyugodtan kijelenthetem, ez a lemez egy slágergyűjtemény, úgy ahogy van. A
lemez a Padlón vagyok című dallal indít, ami mai napig kötelező sláger a koncerteken.
Kalapács Józsi már az első dalban hozza a tőle elvárt minőséget, remek
dallamokat kerített a nótába. A következő dal a Vámpírváros, ami ugyancsak a
mai napig hatalmas darab, mint a Padlón vagyok. Ennél a dalnál éreztem egy enyhe
Judas Priest ízt a dallamoknál és a gitároknál, de lehet csak a képzeletem
játszott velem. A Szólj, hogyha vagy! is az egyik fénypontja a lemeznek, mindig
is szeretettem az ilyen lassabb, de kemény, fogós dalokat. Szerintem ettől szép
a metál, mert nem csak a zúzásról szól, hanem a különböző érzelmek
közvetítéséről. Az Egy döglött év akár a 2020 – as év himnusza is lehetne
zeneipari szempontból, valamit tudtak a srácok, már akkor, 1992 – ben. De a
viccet félretéve, az Egy döglött év a lemez keményebb oldalát képviseli, ebben
a dalban a gitárok és a dobok brutálisan hasítanak, Józsi is egy karcosabb
hangszínt választott és a dal szövege sem valami pozitív. A Csillaga hívjával Nagyfiék
visszatértek a befogadhatóbb dalok felé, és egy örökzöld slágert tettek le az
asztalra. A címadó dal a lemez végére került, amit egy kicsit furcsállottam,
mert általában a címadó dalok a lemez első felébe szoktak kerülni. De jelen esetben
az is igaz, hogy hangulatilag sokkal jobban illik ide, mint az „A” oldalra. A
lemezt A jóság nem véd című ballada zárja. A zenekar mindig is erős volt a
balladákban, és itt is egy erős dalt írtak meg.
Az Omen ezzel a lemezzel sem
tudott hibázni, egy mondhatni tökéletes magyar metál lemezt tettek le az asztalra,
és még utána is tudták hozni ezt a szintet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése