Skillet: Victorious

Előadó: Skillet
Cím: Victorious
Ár: 2599 Ft
Megjelenés: 2019
Tagok:
John Cooper-ének, basszusgitár
Korey Cooper-gitár
Jen Ledger-dob, ének
Seth Morrison-gitár
Kiadó: Atlantic Records
Műfaj: Keresztény rock
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Legendary
02.You ain't ready
03.Victorious
04.This is the kindom
05.Save me
06.Rise up
07.Terrify the dark
08.Never going back
09.Reach
10.Anchor
11.Finish line
12.Back to life
Borító: A lemez borítója követi az előző lemez stílusát, ugyanúgy Johnt ábrázolja, csak egy komolyabb, felnőtibb formában. Tetszik a színhasználat, habár nem nagyon tükrözi a lemez hangulatát.

   A metálosok és rockerek körében elég megosztott műfaj a keresztény rock/ metál vagy a white metál, ki hogy nevezi, hiszen sokan nem értik, hogyan is tud ez a két dolog összefüggeni. Persze van egy tábor, akik nagyon szereti ezt a műfajt és ott van az ellentábor, akik szó szerint a pokolba kívánják ezt a dolgot. De van egy zenekar, akiket hiába a keresztény rock műfajába sorolnak, mindkét táborból talál rajongókat. Ez nem más, mint a Skillet zenekar.

    A Skillet a 2000-es évek második felében futott be igazán a Monstert tartalmazó Awake lemezzel, habár már a 2006-os Comatose album is elég sikeres lett. A 2016-os Unleashed albumra a srácok (és csajok) sokkal befogadhatóbb stílusú dalokat írtak, igaz addig se voltak egy Cannibal Corpse. Őszintén szólva voltak jó dalok azon a lemezen is, de sohasem került be a kedvenc Skillet lemezeim közé, így hát rettentően kíváncsi voltam mit is tartogat a 2019-es Victorious album.

    Már az első hallgatás után két dolgot ki tudtam jelenteni a Victorious-ról: 1. Sokkal erősebb anyag, mint az elődje. 2. Megtaláltam az új kedvenc Skillet lemezem. Habár követi az előző lemez stílusát, azaz egy rádióbarát anyag lett, mégis sokkal másabb. Egy elég közhelyes mondattal tudom magam a legjobban kifejezni: „ A kemény részek még keményebbek lettek és a dallamos részek pedig még dallamosabbak”. Már a lemezt nyitó Legendary és You ain’t ready párossal nagyot szól lemez, rengeteg energia van a két dalban. Egy másik dologban is követi ez a lemez az előző stílusát, mégpedig felépítésében. Két pörgős dal után jön egy lassú, így megy végig majdnem az egész lemezen keresztül. Itt az első lassú számot a címadó Victorious jelenti, amely simán beillene akár egy filmzenének is az epikus hangzása miatt. A további keményebb dalok közül érdemes kiemelni a Rise up című tételt és a lemez zárótételét a Back to life-ot. Az előbbiben szinte metálra hajazó gitártémákat lehet felfedezni, míg a második végén egy olyan pár perces instrumentális kiállás található, amit sok zenekar megirigyelhetne.  A lassú dalok között szerintem a legjobb az Anchor című tétel. Tetszik a szövege, hiszen többféleképpen is lehet értelmezni és mindemellett egy gyönyörű zongorás alapot is kapott a dal. Hiába van itt-ott popos hangzása a lemeznek, attól függetlenül ez még egy igencsak erős rock album lett. Ahhoz képest, hogy a produceri munkát a zenekar magára vállalta egész steril hangzás jellemzi az lemezt. 

   Persze a megváltást nem hozták el, viszont ha így folytatják, elég hamar eljutnak majd a stadionokig és a szuperturnékig, hiszen rengeteg rajongójuk van szerte a világon, bármerre is járnak mindig megtöltik a koncerttermeket. Reméljük, előbb-utóbb tényleg ott látjuk a zenekart a legnagyobbak között, de addig is, adjanak ki pár ilyen lemezt és koncertezzenek, amíg bírnak, mert van igény a zenéjükre mindenhol a világon.

Értékelés: 10/10