Possessed: Revelations of Oblivion

Előadó: Possessed
Cím: Revelations of Oblivion
Megjelenés: 2019
Tagok:
Jeff Becerra - ének
Robert Cardenas - basszusgitár
Claudeous Creamer - gitár
Daniel Gonzales - gitár
Emilio Marques - dob
Kiadó: Nuclear Blast
Műfaj: Death - Thrash metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Chant of Oblivion
02.No More Room in Hell
03.Dominion
04.Damned
05.Demon
06.Abandoned
07.Shadowcult
08.Omen
09.Ritual
10.The Word
11.Graven
12.Temple of Samael
Borító: A lemez borítója mondhatni egy szokásos black illetve death metal borító, ahol a pokol egyedi elképzelés alapján lett ábrázolva. Szerintem ez egy igencsak fogós lemezborító lett, rögtön vonzza a tekinteteket.

A magát a death metal megalkotójának titulált, nagy múltú Possessed hosszú idő után egy új nagylemezzel jelentkezett 2019 – ben. Habár Jeff Becerra énekes azt nyilatkozta, hogy már 2016 – ban esélyes egy új Possessed nagylemez, végül ez nem valósult meg. De mint ahogy tudjuk, jó munkához idő kell, és bizony ez egy jó munka lett, szerintem megérte várni.

A lemez harangszóval kezdődik, felidézve a régi extrém metal szcénát, majd egy vonósokkal alátámasztott intro csendül fel. No more room in hell hatalmas vadsággal és erővel robban be, hiába a rengeteg év mellékvágány, a Possessed megmaradt annak ami, egy kemény, extrém metal bandának, mondjuk az elég érdekes lett volna, ha egy folk vagy egy hip – hop lemezzel jönnek elő. A régi időkre emlékeztető okkult szövegek is megmaradtak és ezek már a dalcímekből is levehető: No more room in hell, Damned, Demon, Omen, Ritual. A három D (Dominion, Damned, Demon) a lemez mondhatni csúcspontjai, kemény riffek sokasága zúdul a hallgatókra, miközben dübörögnek a dobok és Jeff pedig ordít. Ebből a háromból kiemelném külön a Demon című dalt, nekem az a személyes kedvencem a lemezről, nagyon emlékezetes riffek váltakoznak benne, amiket Jeff helyenként alátámaszt, a hangját hangszerként használva.  Az Abandoned is követi az előző dalok energikusságát, egy nagyszerű gitárszólóval megfűszerezve, ahol helyenként egy kis Slayert véltem felfedezni, még egy közhelyes mondás, nincs új a nap alatt. A lemez mondhatni záró dala, a Graven, az egyik legkeményebb dal a lemezen. Kemény, darálós riff hegyek, süvítő kétlábdob és Jeff harsogása „ Six, Six, Six!” egy nagyszerű lezárásnak tekinthető. És akkor jöhet a lemez valódi lezárása, egy majd’ két perces akusztikus outro, aminek megvan a maga jellegzetes, nyomasztó érzésvilága.

 Szerintem 2019 egyik legnagyobb lemeze lett ez az anyag és a legnagyobb visszatérése is. Utoljára ilyen jó death – thrasht csak a Slayernél hallottam, de ez simán felér akármelyik klasszikus Slayer lemezzel. 

Értékelés: 10/10