Előadó: A Day to Remember
Cím: Common Courtesy
Megjelenés: 2013
Tagok:
Jeremy McKinnon - ének
Josh Woodard - basszusgitár
Neil Westfall - gitár
Alex Shelnutt - dob
Kevin Skaff - gitár
Kiadó: ADTR
Műfaj: Post Hardcore
Dallista:
01.City of Ocala
02.Right Back at It Again
03.Sometimes You're the Hammer, Sometimes You're the Nail
04.Dead & Buried
06.I'm Already Gone
07.Violence (Enough is Enough)
08.Life@11
09.I Surrender
10.Life Lessons Learned the Hard Way
11.End of Me
12.The Document Speaks Fot Itself
13.I Remember
Borító: A lemez borítója egész jól néz ki, ahogy a két C egymásba
vág és mögötte ott van a lemezhez készült nagyon menő grafika, ahogy az
emberünk áll a tömeg előtt.
A nagysikerű posthardcore banda, a floridai A Day to
Remember 2013 – ban egy új nagylemezzel jelentkezett, mellyel egy kicsit
közelebb kerültek a rádiók és a mainstream világához, új hangzással jöttek elő,
ami nagyobb réteget érint a zenehallgatók világában. Hogy mennyire jött be
nekem ez a friss hangzás és mennyire másabb a korai ADTR – hez képest? Nézzük.
A lemez már egy tuti slágerrel indít, amire igencsak felkapja az ember a
fejét. A torzított gitárok ellenére fogós dallamokkal kezdődik és amikor beüt a
tiszta ének, akkor már tudjuk milyen rétegnek szól ez a dal. Az ezt követő dal
elején már van egy kis posthardcore – ra jellemző hörgés, de azután mondhatni
az előző sémájára jönnek a dallamok és a jobbnál jobb riffek egymás után, sőt
helyenként mintha egy kis elektronikát vélnék felfedezni. A dal végére jön egy
kis breakdown, amikor is a riffek egy kicsit felerősödnek és a korai A Day to
Remember hangzás ugrik be. A lemez harmadik dala is folytatja a második dal
vonalát, csak egy kicsit több hörgéssel, aminek felettébb örülök. A Dead &
Buried kezdő riffje nekem egy kicsit olyan Motionless in White jellegű, de
mikor bejön a hörgés, már tudni lehet, hogy ez egy vérbeli A Day to Remember
dal. Bár elég erős lemeznek sikeredett, sajnos még így is van rajta egy – egy
töltelék dal, mint például az I’m Already Gone vagy a Life Lessons Learned the
Hard Way. Az előbbi a lemez akusztikus dala, ami szerintem elég gyengére
sikeredett, bár a zenei alapja tök jó, a dallamok elég vérszegények benne. Az
utóbbi pedig egy tipikus hardcore nóta, ami egy kicsit kilóg a sorból. De a
Violence (Enough Is Enough) teljes mértékben helyrebillenti ezt az egyensúlyt,
egyértelműen a lemez egyik húzódala. A lemezt záró I Remember elég érdekesre
sikeredett a maga majdnem 10 perc hosszúságával, és a sztorizással a végén.
Szerintem ez egy tök jó lemez lett, tényleg bármikor szívesen meghallgatom,
egész jó ez a modern hangzás és a nyitottság egy új stílus felé.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése