Előadó: Annihilator
Cím: Ballistic, Sadistic
Megjelenés: 2020
Tagok:
Jeff Waters - ének, gitár, basszusgitár
Aaron Homma - gitár
Fabio Alessandrini - dob
Kiadó: Silver Linings Music and Neverland Music
Műfaj: Thrash metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Armed to the Teeth
02.The Attitude
03.Psycho Ward
04.I Am Warfare
05.Out with the Garbage
06.Dressed Up to Evil
07.Riot
09.Lip Service
10.The End of the Lie
Borító: A lemez borítója is hűen tükrözi a lemez címét, ahogy a nő
ráveti magát a fogvatartójára.
A kanadai thrash nagykövet, a Jeff Waters vezette Annihilator 2020 elején új
nagylemezzel jelentkezett Ballistic, Sadistic címmel. Waters úr és brigádja már
a lemez címével is jelezni akarta, mire számíthatnak a rajongók, hiszen a lemez
hangulatilag egy szép pályát ír le, és a riffek halmozásával „terrorizálják” a
mélyen tisztelt hallgatókat.
A lemez az Armed to the Teeth című dallal indít,
amire simán rásüthető a „szokásos Jeff Waters féle thrash” skatulya. A riffek
hasítanak, az ének egész jó, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt már hallottam
valahol. Ez egyben a lemez címadó dala is, nem rossz kezdés. Ezután jó a punkos
felütésű The Attitude, ami mint zeneileg, mint szövegileg egy jó punk dal
lenne, de így thrash köntösben sem rossz. Őszintén szólva ez az egyik kedvenc
tételem a lemezről, tényleg minden benne van, ami egy jó dalban benne kell
legyen. Ahogy mondtam a lemez egy pályát ír le, így a lemez közepére elérünk a
csúcsra a Dressed Up for Evilal. A dalnak van egy kis Anthrax – es áthallása,
de nem feltétlenül zavaró a dolog. A Riot egy középtempós, kemény thrash nóta
újabb punkos felütéssel. A Lip Service a maga basszustémájával egy üde
színfoltja a lemeznek, nagyon érdekes a hangszerelése, erre nagyon nem
számítottam. A lemezt záró The End of the Lienál már a címét látva sem stimmelt
valami, mintha már láttam volna valahol. Aztán ahogy bedörrent a riff és a
dallamok, egyből leesett, hogy hoppá, hát ez egy 2008 – as Metallica dal, a The
End of the Line… Azt értem én, hogy Jeffék legnagyobb hatása a Metallica – ez
mondjuk a lemez nagy részén hallható a riffelésekben és az énektémákban – de ez
már nekem is sok. Persze elfogult Metallica rajongó vagyok és nagyon szeretem a
zenekart, de a Metallica játszon Metallicát, és az Annihilator játszon Annihilatort.
E utóbbi dolgon kívül egy élvezhető lemezt hozott össze a kanadai brigád, elég
gyakran kerül be a lemez a lejátszómba.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése