Előadó: Judas Priest
Cím: Painkiller
Megjelenés: 1990
Tagok:
Rob Halford - ének
Glenn Tipton - gitár
K. K. Downing - gitár
Ian Hill - basszusgitár
Scott Travis - dob
Kiadó: Columbia
Műfaj: Heavy metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Painkiller
02.Hell Patrol
03.All Guns Blazing
04.Leather Rebel
05.Metal Meltdown
07.Between the Hammer & the Anvil
08.A Touch of Evil
09.Battle Hymn
10.One Shot at Glory
11.Living Bad Dreams
Borító: A lemez borítója mára már klasszikussá vált, ahogy az
acélmotoros elhajt az égő város romjai felett. Őszintén, nem tudom mit akartak
ábrázolni ezzel, de az biztos, hogy nagyon látványosra sikeredett a mű.
Minden idők egyik legnagyobb bandája, a Judas Priest egy már
több, mint 50 éves múlttal rendelkező metal zenekar, akik már nagyjából mindent
elértek, amit a színtéren el lehet érni. Hatalmas koncertek, gigászi
rajongótábor szerte a nagyvilágban, számos olyan nagy lemez, amit ma már a
metal zene alapkövének tekintenek. Így hát a Helloweenhez hasonlóan sorba
vettem az összes nagylemezt és egy párról szeretnék néhány szót ejteni. Elsőnek
talán a legnagyobb klasszikusról illik szót ejteni, amiről tudjuk,
fájdalomcsillapító ereje van, na de lássuk, mit is tud ez a Painkiller.
A
lemez rögtön a címadó számmal indul, ami az egyik kedvenc Judas Priest dalom,
bár maga az egész dal felépítése nagyon király, mégis a refrén az, ami elviszi
az egészet a hátán, ahogy Rob sikolt, hogy „This is the painkiller” nagyon
állat. Persze ma már nem sikolt így, de a húzása még mindig megvan. A lemezen
több ilyen klasszikus dal is helyett kapott, amik a mai napig nem koptak ki a
műsorból, mint a Leather Rebel, ami egy úgyszint egy hatalmas dal, nagyon
érződik, hogy lehet emberileg nem is (bár akkor még nem voltak annyira nagy
gondok), de zeneileg teljesen egyben volt a Glenn Tipton & K.K. páros. A
Metal Meltdown egy különleges tétele a lemeznek, a dal egy hatalmas tekeréssel
kezdődik, egy úgymond gitáros farokméréssel, de utána bejön a szokásos Priest
érzés, ami végigmegy a dalon. A Night Crawler még nagy kedvencem a lemezről,
itt is ugyanaz a helyzet, mint a Painkiller kapcsán, hogy az egész dal tök jó,
de tényleg a refrén visz mindent el benne. A Living Bad Dreams a lemez
zárótétele és mondhatni balladája. Rob itt is nagyon hozza a tőle megszokott
rikoltásokat, de végig dallamos is marad és elviszi az egész produkciót a
hátán.
Szerintem érthető és nyilvánvaló, miért lett ez a nagylemez A Judas
Priest nagylemez. Ezek után már csak a 2018 – as Firepower nagylemezzel érték
el azt a szintet, amire a Painkiller juttatta őket.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése