Motionless in White: Infamous

 Előadó: Motionless in White

Cím: Infamous

Megjelenés: 2012

Tagok:

Chris "Motionless" Cerulli - ének

Ricky "Horror" Olson - gitár

Ryan Sitkowski - gitár

Devin "Ghost" Sola - basszusgitár

Josh Balz - billentyű

Angelo Parente - dob

Kiadó: Fearless

Műfaj: Metalcore

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Black Damask (The Fog)

02.Devil's Night

03.A - M - E - R - I - C - A 

04.Burned at Both Ends

05.The Divine Infection

06.Puppets 2 (The Rain)

07.Sinematic

08.If It's Dead, We'll Kill It

09.Synthetic Love

10.Hatefuck

11.Underdog

12.Infamous

Borító: A lemez borítója elég fogósra sikeredett, ha lehet ezt így mondani. Szerintem jól néz ki ahogy az alak – vélhetően Chris – ott ül háttal, karján a madárral. Van egy olyan sötétséget jósoló megjelenése, mint a lemez hangzásának.

     Az amerikai metalcore egyik legsikeresebb bandája, a Motionless in White az éves során elég nagy átalakuláson ment át. Manapság már a modernebb, elektronikusabb hangzást veszik előnybe és a nagy hörgéseket és ordibálásokat is átvették a tiszta és fogós dallamok, ami mellesleg jól áll a bandának, mert egy remek hang áll a zenekar élén. De nem mindig volt ez ám így, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint 2012 – es Infamous album. 

     A lemez első dala egy kicsit megtévesztő lehet a hallgató számára, ugyanis egy lágy zongoratémával kezd, majd bedörren az istentelen üvöltés, ami a tudatlan hallgatóra rá hozza a frászt. Nem csak üvöltésből áll az egész ének, a refrénbe Chris már megmutatja, hogy tud tisztán is énekelni, ha akar, de még hiányoznak az olyan nagyon – nagyon fogós dallamok, mint amiket a későbbiekből ismerhetünk. A Devil’s Nightba már hallható egy kis elektronika elvétve, mondjuk van is egy kis olyan érzése, hogy azért került oda, hogy legyen és nem azért, mert annyira illett volna oda. Az A – M – E – R – I – C – A című dalba is bátran használtak a srácok elektronikát, viszont ide már jobban illet is a dolog, valahogy jobban beillett a gitárokhoz meg a dobhangzáshoz, nem volt olyan idegen. A Puppets 2 – vel a srácok próbáltak egy kicsit nyitni a fogósabb dalok felé, egész jó dallammenetet írt a zenei alapra Chris, bármely Motionless lemezen megállná a helyét a dal, még a modernebb éra beli lemezeken is. A Sinematic egy különleges tétele a lemeznek, mondhatni a balladája. Érdekes megoldásnak tűnt ez a félig üvöltős félig tiszta énekstílus, szerintem sokkal jobb lett volna, ha Chris marad a tiszta éneknél, de így meg jobban illik az alapkoncepcióba. A Syntetic Love nu metalos hangzása feldobja a lemez hangulatát, egy érdekes színfoltja. 

     Lehet amiért én a modernebb Motionless in White – ot ismertem meg, ez a lemez nekem nem tűnt elsőre olyan fogósnak és olyan áthatóan jónak, mint mondjuk a Graveyard Shift vagy a Disguise, de többszöri hallgatás után ezt is megszerettem. Mondjuk az biztos, hogy nem fogom annyit hallgatni, mint az említett két lemezt, de az is biztos, hogy nem lesz idegen a lejátszómnak ez a korong. 

Értékelés: 8/10