Alestorm: Curse of the Crystal Coconut

 Előadó: Alestorm

Cím: Curse of the Crystal Coconut 

Megjelenés: 2020

Tagok:

Christopher Bowes - ének

Bodor Máté - gitár

Gareth Murdock - basszusgitár

Elliot Vernon - billentyű

Peter Alcorn - dobok 

Kiadó: Napalm Records

Műfaj: Kalóz metal

Típus: Nagylemez

Dallista: 

01.Trasure Chest Party Quest

02.Fannybaws

03.Chomp Chomp

04.Tortuga

05.Zombies Ate My Pirate Ship

06.Call of the Waves

                                                                                07.Pirate's Scorn

                                                                             08.Shit Boat (No Fans)

                                                                                  09.Pirate Metal Drinking Crew

                                                                      10.Wooden Leg Part 2

                                                                     11.Henry Martin

Borító: A lemez borítója pont olyan, amilyet az Alestrorm zenekartól elvár az ember: legyen rajta egy kalózkapitány és legyen rajta kincs. Ennyi.

     A kalózmetalt magas szinten játszó, magyar kötődéssel is rendelkező Alestorm, 2020 – ban egy új nagy lemezzel jelentkezett Curse of the Crystal Coconut címmel. A zenekart a volt Wisdom és Leander Kills gitáros, Bodor Máté révén ismertem meg. Az előző nagylemezüket is hallottam, ami őszintén szólva nem nagyon nyerte el a tetszésemet, de úgy gondoltam az új nagylemez révén adok még egy esélyt Mátééknak, így került be a lejátszómba a Curse of the Crytsal Coconut. 

       A lemez rögtön egy hatalmas slágerrel indít, első hallásra szerelem volt a dal. A verzéken egy kicsit hallatszik a kalózos hangzás, de ez a refrénnél eltűnik és egy kiváló metal nóta lesz belőle. A lemez második dalán, a Fannybawson már jobban kijön a kalóz stílus, jellegzetes tengeri dallamok vannak benne, a gazdag kórus is csak alátámasztja a kalóz vonalat. A Chomp Chomp zakatoló gitártémái egy üde színfoltja a lemeznek, amit a szintetizátor hangzás tesz majd kalózossá és emlékezetessé is. A Tortuga hip hopos és popos hangzása egy kicsit meglepő volt számomra, de mire a dal végére értem már együtt énekeltem a srácokkal, hogy „Tortugaaa”. Szerintem tök menő, hogy a kalóz koncepciót megtartva próbálnak minél szélesebb vizekre evezni a srácok zene és stílus szempontjából, hogy ne váljon unalmassá a dolog. Ez nagyon becsülendő bennük. A Shit Boat (No Fans) egy alig több, mint egy perces dal, de attól, hogy ilyen rövid nem azt jelenti, hogy rossz is, sőt nekem nagyon bejött a dal direkt hangzása, ahogy nem kertelnek a srácok, hanem rögtön belecsapnak a zenélésbe. A Pirate Metal Drinking Crew a zenekar új himnusza, amiben teljes mértékben elmagyarázzák, mit képviselnek, tisztára olyan, mintha egy önéletrajzot hallgatnánk a zenekartól. A lemez lezárásaként szolgáló Henry Martin pont olyan, mint amilyennek gondoltam, egy laza, akusztikus gitárokkal kísért nóta, ami nagyon szépen levezeti a lemezt. 

     Egy nagyon kompakt is lemezt tettek le az asztalra a kalóz srácok, az elejétől a végéig nagyon élveztem az egészet, és arra az elhatározásra jutottam, hogy adok még egy esélyt az előző lemeznek is, hátha az idő segített rajta. 

Értékelés: 10/10